Az utóbbi hetekben több tanítványom megkeresett fejlődésével kapcsolatos kérdéseivel. Bár több irányból közelítettek, minden kérdést ugyanaz a két dolog jellemzett: egyfelől elégedettséget sugallt a gyakorlási közeggel (csoporttal, tananyaggal) kapcsolatban, másfelől zavarodottságot a kérdező fejlődését illetően. E kettősség erősen elgondolkodtatott.
Mindenekelőtt, fontos, hogy értsd: sokan, sokfélék vagyunk, és sokféle motiváció miatt kezdünk harcművészeti gyakorlásba. Vannak, akik önvédelmi céllal fognak bele, vannak, akik intenzív mozgást keresnek, valakit a hagyomány vagy valami régi álom mozgat, és természetesen vannak átfedések… Ugyanakkor minden dódzsónak megvan a saját karakterisztikája. Ahhoz, hogy lényegi értelemben fejlődj, a saját céljaidnak passzolnia kell a dódzsó kínálta lehetőségekhez, energetikához.
Milyen alapelv működteti a Keiko Akadémiát?
Fontos nálunk a tudatos testhasználat, a hatékonyság aprólékos, érzékenység felőli megközelítési módja. Aztán a szemlélet, hogy az oktatók egyben gyakorlók is. Tiszteljük a hagyományokat, de nem mereven, mert fontosnak tartjuk a jó hangulatot edzéseken. És még tudnám sorolni kiemelt gyakorlási elveinket. De ha megvizsgálom tanítványaimat, ki merem jelenteni, hogy van egy ezeken túli közös jegy, amely sokszínű társaságunk minden egyes tagját összeköti. Ez önmagunk javításának szándéka.
Önmagunk lényegi javításának nincs köze egy mozdulat tökéletességéhez. Sokkal inkább ahhoz, hogyan viszonyulunk feltáruló hibáinkhoz. Amikor ez vagy az felbosszant/frusztrál/idegesít, mert nem tudod így vagy úgy megcsinálni. Hova rakod ilyenkor valójában a hangsúlyt? Arra, amit nem tudsz megcsinálni vagy hogy ezen frusztrálódj? Légy őszinte magadhoz. Nos, ez az, ami igazán hátravet a fejlődésben.
Kijelenthetem, hogy elégedetlenséged alapja, hogy folyamatosan viszonyítod magad: kezdőbbhöz, haladóbbhoz, ügyeshez, kevésbé ügyeshez, tananyaghoz, gyakorlásban eltöltött időhöz, edzéskihagyáshoz, lehetőségeidhez, bármely helyzethez vagy annak hiányához, összességében valamely önmagaddal szemben támasztott elvárásodhoz.
Ha nem kívánod megmérni magad minden pillanatban, fejben-testben könnyeddé válsz, így mélyebben belefeledkezhetsz az adott gyakorlásba. Ha nem húznak vissza saját elképzeléseid, a fejlődésed is garantált. Hogy ez annyi-e, amennyit gondolsz? Ne ess ugyanabba a hibába.
A legmélyebb tanítás az elengedés tanítása. Elengedni koncepcióinkat, félelmeinket, elképzeléseinket, testi és mentális értelemben is megadni magunkat a pillanatnak. A harcművészeti gyakorlás remek eszköz ehhez. Hiszen konfrontációs modell, amelyben folyamatosan támadsz és védekezel. Ha a konfliktus pillanatában (pl. ütés/csapás védése) elengedést gyakorolsz, megfigyelheted a feltáruló hatékonyságot.
Ha nem engedsz, hanem feszülsz, valami ellen mész. Ha valami ellen mész, annak energiáját táplálod. Lehet, hogy lenyomod, de valóban ezt a megoldást keresed? Az ellen nem állás jóleső érzés, és hatékony. Erre nézve biztos van már tapasztalatod a technikázást illetően. Miért nem használod fel a edzések utáni rágódás során is?
Nyugi – ez a legfontosabb tanácsom mindazoknak, akik elégedetlenek a saját fejlődésükkel kapcsolatban. Nyugodj meg – legyél megengedőbb magaddal, a lehetőségeiddel és másokkal szemben is. Keresd meg azt a helyet, ahol őszintén támogatják, hogy önmagad fejlődéséért önmagad vállalhass felelősséget. A Keiko Akadémia ilyen gyakorlási közeget igyekszik kínálni.
Borítóképő: Rob Mulally on Unsplash