A levelek is lehullottak, és a nyárból hirtelen tél lett, mire megszületett jelen hosszúra nyúlt cikksorozat 11. részének a 2. része, de ígérem, ez tényleg az utolsó, még ha a többinél terjedelmesebbre sikerült is a végén. Folytassuk is onnan, ahol legutóbb abbahagytuk.
5. Spirálok – A spirálok nem csak az ezoterikus irodalomban fontosak a tantra jógától (melynek fő célja a Kundalíni, a gyökér csakrából induló energia-spirál aktiválása), Ószenszei némely misztikusnak ható tanításáig. Van, akinek az életünk alapjául szolgáló DNS szerkezet jut róla eszébe, más technofiloknak talán egy átütő erejű fúrószár. Bennünket viszont most talán jobban érdekelhetnek azok a spirálszerű mozgásformák, amik jól megfigyelhetők például a tai csiban, és melyekkel egy egyenes vonalú izommozgásnál lényegesen nagyobb erő generálható az emberi testben. A vázunkat körülvevő izmok (harántcsíkolt animális izmok) elrendeződésének köszönhetően a jobb lábunktól a bal kezünkig, illetve a bal lábunktól a jobb kezünkig, teljesen természetszerűen hozhatunk létre belső spirálokat, a már említett, a medencecsont origóján keresztülfutó izmok és szalagok koordinálása mellett. Ha ezen irányú mozgások irányítását megtanuljuk olyan gyakorlatok segítségével, mint a Sárkánylépés (a mozgás közben a teljes test által történő spirális erőgenerálás egy roppant hatékony gyakorlata, amivel az amerikai Dan Harden egy tanítványa, Kati Dani edzőtárasam ismertetett meg), vagy számos a Keikóban gyakorolt és Akuzawa által is oktatott tanren, például a mahó (lovaglóállás) révén, a belső erő használatának egy újabb teljes és komplex eszközrendszerével gazdagodhatunk.
Ez az összetett, háromdimenziós forma, illetve mozgás lebontható egyszerűbb formákra, hiszen a spirálból is hullám lesz, ha egy papírlapra rajzoljuk. Legalábbis jómagam ezt a frappáns észrevételt okoskodtam ki, hogy felvezessek még néhány, a belső erős harcművészetben előszeretettel használt alapelvet, olyanokat, mint a hullám, az íjak használata, sőt, az ostor ereje. Kezdjük ez utóbbival.
6. Az ostor ugyan szabálytalan hullám alakú mozgás, de kiválóan alkalmazható kuzusira, ütésre egyaránt. Képzeljük el, hogy nagy erővel el akarunk dobni egy követ: a kar mozgása a különböző pontokon nem fejt ki lényegi erőt, de az ostor végpontján, a hatás elsöprő lehet. Az ostor előnye ütésnél a nehezebb védhetőség, hiszen az ostorvég vagy ököl becsapódásának helye nehezen kiszámítható. Nem szükségszerűen belső erős technika ez, de azok remek kiegészítője lehet.
7. A hullám, ami a bokáktól a kéz ujjainak végéig alkalmazható az egész testen, már egy sokkal pontosabban kontrollálható mozdulatsor, és így könnyebben összhangba hozható más technikákkal. Az aiki agét és aiki szagét, például, lényegében elképzelhetetlennek tartom valamifajta hullámmozgás használata nélkül. Ugyanakkor a hullám tökéletesen alkalmas támadás elvezetésére és hatékony ellentámadásra, hiszen a tenszegritás megtartása mellett a gyakorló a hullám bármely pontján, legyen az éppen a csípő vagy a könyök, képes lehet erőt generálni. Ez a testhasználati elv már közel visz bennünket ahhoz az elképzeléshez, hogy a test szinte bármely része lehet fegyver. A systema mesterem, Dragisa Jocic tanácsa az, használjuk úgy a testünket harc közben, mintha ezer ízületünk lenne. Ez a meglátás nem csak a hullám, hanem az ívelés elve felől nézve is fontos.
8. Az ívelés annak az elve, hogy az egyes végtagjaink, illetve az egész test működése felfogható úgy, mint az íjak használata. Vegyük például a kart, amit behajlíthatunk úgy, hogy a kézfejünket közelítjük a testünkhöz, s a könyök ízülete passzív marad, mint egy ajtó zsanérja, de úgy is, hogy a kézfej és a könyök együttes mozgatásával hajlítjuk be a kart, ez utóbbi eset már megegyezik azzal a mozgásformával ahogy az íjat feszítjük meg, s esetünkben a könyék a kar íjának középpontja. A két végpont, például a csukló és a váll vagy a boka és a csípőtájék egymáshoz közelítése vagy távolítása így sokkal kontrolláltabbá és intenzívebbé válik. Ehhez a fajta íveléshez pedig még mindig hozzá kapcsolhatunk spirális mozgást is az intenzitás növelésének érdekében. Ha a karok és lábak spirálja a test elülső felén a középpont felé mozog azt zárásnak, ha attól elfelé, azt nyitásnak nevezzük. (Itt újfent a mahó jut eszembe.) A helyes ívelés, a karok nyitásának és zárásának kombinációjával pedig szinte gyerekjáték-szerűen könnyűvé teheti egyes aikidó technikák végrehajtását, mint az ikkijó/ikkadzsó vagy a tencsinage.
9. Sok harcos szent grálja a légzés. Nem mondanám, hogy keveset tudok erről a témáról, hiszen egy évtizedig gyakoroltam jógát, sőt még oktattam is. Számos eltérő szerepű légzést ismerek, mint a tisztító és lazító kilenc légzés gyakorlata vagy az energetizáló tűz-légzés, tudom milyen fontos meditációs szerepe van a kilégzés utáni légzésszünetnek, a systema révén tudom, miként befolyásolja a légzés a félelemérzetünket, hogyan hidaljam át alig érzékelhető passzív légzéssel a bizonyos harci helyzetben felmerülő légszomjat, hogyan használjam a hirtelen kilégzést egy ütés hatásának az enyhítésére vagy a gyors belégzést egy váratlan támadás ellen, gyors és fókuszált reagálásra. Ugyanakkor hiába a légzéstechnikák rengeteg féle alkalmazása jógában vagy akár harcban is, ha gyors egymásutánban vagy többen püfölnek, a levegővétel mintakövető módon már nem irányítható, ilyenkor a természetes légzés marad az optimális megoldás, vagyis hogy a levegő ne fogyjon el és ne rekedjen meg. Mégsem zárom ki, hogy újabb pár évtizednyi gyakorlás után mást mondanék, ezért mindenkit arra bíztatok, hogy figyelje gyakorlás közben a légzését és törekedjen annak optimalizálására az egyes technikák végrehajtásához.
10. Ami pedig talán még a légzésmintáknál is fontosabb, az a szándék és a vizualizáció. A hatékony küzdelemhez fontos a helyes szándék, ami esetünkben nem egyenértékű azzal, hogy majd jól megverjük az ellenfelet. Nem akarok olyan „karate kölyök”-stílusú bölcsességekkel dobálózni, mint hogy a győzelem „csak” az eredmény, de valójában a szándék az, ami fizikai sikerhez segít. Ugyanakkor szakértők mondják, hogy az élsportolók szeme előtt is mindig előbb a szándék jelenik meg, amit képekben maguk elé vetítenek még a kirobbanó teljesítményt közvetlenül megelőzően. Konkrétabban, biztosra vehetjük, hogy egy gerelyhajító olimpikon, mielőtt eldobja az eszközt, pontosan látja maga előtt a dobás mozdulatát, és azt ahogy a gerely a 90 métert jelző szalagon túl landol. Attól pedig, hogy nem vagyunk élsportolók, miért ne képzelhetnénk el egy optimálisan hatékony mozdulatsort annak végrehajtása előtt? Egyik saját keikós példám a sintaidzsiku. Ez az Akuzawa szenszei által is oktatott, keresztirányban kinyújtott karú séta sokaknak, különösen a kezdőbbeknek azért nehéz, mert nem tudják könnyedén és helyesen tartani, és mozgatni a karjukat. Hamar elfárad a válluk, elkezdik felhúzni, vagy eleve el sem lazítják, így nem tudják kinyújtani a karjukat sem a gyakorlathoz szükséges módon. Ilyenkor jól jönne egy támasz a karnak. Jómagam az irattartó szekrényre szavazok. A lépés közben magunk elé és mögé nyújtott karunk alá képzeljünk egy-egy alkalmas méretű és magasságú szekrényt, aminek a tetején megpihentetjük a karjainkat, így, hogy stabil támaszunk akadt, nyugodtan ellazíthatjuk a vállainkat, sőt, jobban kinyújthatjuk a karokat, hogy a tenszegritás is a segítségünkre siethessen. Nem őrültem meg, nem az a lényeg, hogy a képzelt szekrény nem tartja meg a karunkat, hanem hogy milyen trükkel csapjuk be az testünket.
Az ehhez hasonló vizualizációs gyakorlatok tárháza végtelen lehet. Amikor 1-2 hónapja végre eljutottam Japánba és alkalmam nyílt gyakorolni nagymesterem honbu (központi) dodzsójában az ottani haladó aikidókákkal, meglepődtem, egyesek a gyakorlás milyen természetes velejárójának tekintik a mozgás közbeni vizualizációt. (Ez tudatos szinten nyilván gyakorlás és nem harc közben használható. Utóbbi esetben inkább egy öntudatlan kompetencia szintjén használhatja az ember, ha a „képzelt technika” már mélyen összeköttetésbe került a testmemóriával.) Nem igazán vannak kétségeim afelől, hogy Szabolcs is használ vizualizációs megerősítést, és esetleg csak, hogy az oktatás ne tűnjön a földtől elrugaszkodottnak, talán a kelleténél kicsivel kevésbé tér ki ezek használatára. De bízom benne, hogy ha tévednék, akkor itt akár kommentálja a sorozatnak ezt az utolsó cikkét.
(Ha már Tamás így írásban megszólított, röviden reagálnék az utolsó felvetésre. A vizualizáció/szándék érdekes harcművészeti fogalmak – lényegi megvalósításuk bizonyos értelemben ellentmond egymásnak. A vizualizáció szükségét én is elsődlegesnek érzem: minden egyes mozdulatot előre kell látni a végrehajtás közben. Ez természetesen nem a robotikus végrehajtással azonos, sokkal inkább partnerérzékenységgel együtt járó, a megvalósulás sikeréért az energiát a tudati tevékenység által az adott mozdulatba áramoltató mentális cselekvés. Ugyanúgy, ahogy a jó zenész minden hangot előre hall annak megszólaltatása előtt, a harcos is így lát minden mozdulatot. Ez, olvasatomban, az irányított figyelem (koncentráció) terepe, amely nagyon magas szintű tudatosságot feltételez. Ugyanakkor van e fölött is: a szándék nélküliség dimenziója (munen – musin). Ez azt jelenti, hogy mozdulatunk (reakciónk) teljes mértékben spontán, szimultán emelkedik fel a semmiből, azt koncepció, szándék, akarás vagyis bármilyen jellegű (mégiscsak) erőfeszítés nem előzi meg. Ezt az állapotot nyugodtan hívhatjuk a harcművészeti gyakorlás legfelső céljának. Szabolcs)
Lezárásképpen, nem állítom, hogy ha ezeknek a képességeknek az összességét sikerülne valamelyest a gyakorlásomba integrálnom, akkor így ötven fölött is még egy harci gépezetet faraghatnék a testemből. De még esetemben is biztosan alkalmasak, hogy a fiatal gyakorlók körében is szégyenkezés nélkül megálljam a helyem, úgy aikidóban, mint systemában. Az okosság a cikkeim végén tehát az szeretne lenni, hogy minden aikidó gyakorlónak, legyen a Keikó vagy bármelyik más szervezet tagja, jó szívvel ajánlom, ha végrehajtás szintjén már megvannak egyes formák, nézzetek mélyebben mögéjük, fejtsetek fel néhány további réteget, ami személy szerint hasznotokra lehet. Mindet úgy sem lehet, annyi van, sőt vannak olyanok, amik nem férnek meg egyszerre egymás mellett, de ha néhányat sikerül ezek közül hadba állítani, egyszer csak jelentkezni fog az a szupererő. Fergeteges gyakorlást hozzá!
