Kedves Gyakorlótársaim,
Az október 21-én megrendezett 1. Keiko Közösségi Nap nagy esemény a Keiko történetében. Hogy miért is legfőbbképpen, arra később térnék ki. Ugyanakkor az év, amelyben e nap kiemelt fontosságot nyert, elgondolkodtatott. Hiszen felidézve életutamat, 2023 szépen illeszkedik a kerek évfordulók sorába. Számba véve a kerek évfordulókat megdöbbentem számosságukon. 2023-hoz képest
30 éve kezdtem el a harcművészet gyakorlását,
20 éve hoztuk létre a Keiko Harcművészeti Alapítványt, amely az önálló útkeresésnek szimbolikus szervezete lett,
20 éve költöztem be először Haszegava szenszei otthonába, megtéve ezzel az első lépést gondolkodásom teljes átalakítása felé az emberi test használatát illetően,
15 éve vettük birtokba a Keiko Harcművészeti Akadémiát, a mostani Keiko Honbu Dódzsót,
10 éve vettem fel a kapcsolatot Aunkai Akuzava szenszeijjel, akivel gyakorolva végre megértettem, hogy a rugalmas testhasználat mellett hogyan adunk erőt a támadásba.
10 éve létesítettem hivatalos kapcsolatot Szugavara mesterrel, akitől azóta is tanulom a katorit, és akinek nemzetközi szervezetében mára komoly tényezővé nőttük ki magunkat.
És végül, idén, pár nappal a Közösségi Napot megelőzően töltöttem be 50. életévemet, amelyet nem említenék, ha megköszöntésem nem lett volna (egyébként titkosan) megszervezett eseménye a Közösségi Napnak. E kapcsán hadd idézzem fel azt a meghittséget, amelyet felköszöntésem során éreztem. Őszintén megható, hogy ily sokan gondoltatok rám, és személyes jelenlétetekkel is megtiszteltetek az eseményen. Külön köszönöm a komoly ajándékot, jelentkezem még ez ügyben…
És ha már a köszönömökről van szó. Szeretném leróni hálámat a szervezőknek, Timinek és Csabinak, akik az 1. Keiko Közösségi Nap komoly eseményét tető alá hozták. Közel 40 embert megmozgatni nem kis dolog, előadásokkal, edzéssel, közös étkezéssel egybekötött programot hatalmas munka sikeresen lebonyolítani. Nekik sikerült, és ez csodálatos!
Hadd köszönjem meg aktív részvételét Laci szenszeinek, aki zseniálisan (egyetlen egy eltévedt ütés nélkül 😊) vezényelte le a fegyveres edzést a nagyszámú csapatnak, a szűk helyen. Nem mellesleg Laci szinte a kezdetektől tart velem a budó útján, a Keikóban oktatótársammá nőtte ki magát, és ma már szakmai tudásával és pedagógiai érzékével aktív formálója a Keikónak.
Végül, de nem utolsó sorban, az összes tanítványnak szeretném kifejezni hálámat. Nélkületek a Keiko mit sem érne: hiányotokban csak néhány megszállott ugrabugrálna egy visszhangos edzőteremben. Egytől egyig nagyszerű emberek vagytok, akik egyéniségükkel és odaadó gyakorlásukkal aktívan hozzájárultok a Keiko nívójához. Külön öröm számomra, hogy a csoportfejlődéssel párhuzamban az elszánt gyakorlók közül többen már komolyan foglalkoznak oktatással is – s ez egy vezető oktatónak szívderítő érzés. Nekik is köszönöm az elszántságot.
És akkor álljanak itt a gondolataim, amiken a Közösségi Nap kapcsán eltöprengtem.
Volt, aki megkérdezte, nem sajnálom-e, hogy nem vettem rajta részt (a köszöntésem 15 percén kívül). Nem. Pont nem szomorúsággal, hanem ellenkezőleg, éppen felemelő érzéssel tölt el, hogy nélkülem létrejött és lezajlott egy ilyen esemény. Mert mi lehet nagyobb öröm egy vezetőnek, hogy olyan szervezet kovácsolódott általa, amely önállóan is képes fejlődni! Én személy szerint ezt az értéket tartom az 1. Közösségi Nap legnagyobb hozományának. (Nyilván ez nem azt jelenti, hogy mindig megússzátok majd jelenlétemet a következőkben 😊.)
A születésnap elmúlt, az élet és a gyakorlás megy tovább, de azért ez mégiscsak egy olyan lépcső, amelyről vissza- (és előre) tekintve érdemes bizonyos prioritásokon elgondolkodni. Ha nem egy könyvet szeretnék írni a Keiko-szemléletről, csak a legfontosabb értékeit kívánom megragadni, én négy szempontot emelnék ki, amelyet szeretném, ha mindig erősítenétek magatokban. Ezek a koncentráció fejlesztése, a gyakorlás és egészség fontossága, a harci konfliktuskezelés analógiája és a közösségi szemlélet elsődlegessége.
A koncentráció a tudatosság kapuja. A tudatosság nyitott tér, olyan jelenlét, amelyben nem megszokásaink, megrögzöttségeink alapján időzünk és döntünk. A koncentráció viszonylagosan szűk csatorna, amelyben figyelmünket egyetlen dologra irányítjuk (pl. egy harci gyakorlat kivitelezésére), és e mögött, hogy a csatorna keresztmetszete ne szűküljön le, igyekszünk feszültségtől mentesen cselekedni. A fölösleges kizárása, a feszültség elengedése a koncentráció csatornáján keresztül vezet minket a tudatosság nyitott terébe, ahol már kondícióktól mentesen tudunk eljárni. Ez harcművészeti koncentrációfejlesztésünk valódi célja.
Profánabb megközelítés, hogy mozogni jó és egészséges. Nem kívánok ezzel vitatkozni. Ennek egy platformja a Keiko, ahova az emberek mozogni járnak az egészségük érdekében. Dicsérem a korosodó tanítványaimat, akik a nyugati kényelmesség rovására hajlandóak izzadtságcseppeket hullajtani. Dicsérem fiatal harcostársaimat, akik a digitális világ überelhetetlen ingergazdagsága mellett minket választanak. A Keiko az egészséges mozgás dimenzióját ajánlja fel nektek. Egészséges az a mozgás, amelyet idősen is lehet csinálni, a szellemet is építi. Véleményem szerint csak ilyen mozgásnak van értelme, én legalábbis ennek a pártján vagyok, ezt kutatom, és ennek működőképességét illetően szeretnék nektek példát mutatni. És ezen szemlélet sikerének vagy éppen sikertelenségének, így, 50 felett, egyre hitelesebb mércéje leszek 😊.
Az egészséges konfliktuskezelés a harcművészeti gyakorlások speciális terepe. Formai lényege a harci helyzetek természetes (nem pusztító) kezelése – egyfajta nem beletörődő önvédelem. Magasabb szinten, a Keiko harcművészeti gyakorlás lehetőséget biztosít arra, hogy a fizikai gyakorláson keresztül felismerjük személyiségünk azon jegyeit, amelyek kontraproduktívak konfliktusos helyzetekben. Az analógia ritkán csal: aki a formagyakorlatok során az edzőteremben befeszül és csak győzni akar, az vélhetően ugyanezen minta alapján cselekszik az irodában. Aki erőtlen a tatamin, az odahaza is az lesz. A Keiko harcművészeti megközelítés segítséget ad önnön karakterünk mélyebb megismeréséhez, elfogadásához vagy felülírásához. Ez hatalmas adomány, amelyen én is mindennap dolgozom!
Végül pár szó a Keiko közösségi szemléletéről. Sokan lettünk az elmúlt években, mind az aikidó, mind a katori, mind a gyerek csoportok sokszor telt házzal működnek. A „sokan vagyunk” sokszínűséget jelent, a sokféleség megbecsülését és elfogadást. Olyan értékeket, amelyekre mai világunkban nagy szükség van. A Keikóban mindenki fáradozhat önnön megismerésén a gyakorlás által. Ehhez hasonló őszinte törekvő partnerek állnak a rendelkezésre. Amikor ez a tudatos gyakorló energia általánossá válik, intézményesül. Ez a Keiko. Nagyon büszke vagyok, hogy ennek a közösségnek részese lehetek!
Jó gyakorlást mindenkinek!
Szabolcs
p.s. Végezetül, olvashatóvá teszem a Laci által írt és felolvasott köszöntő levelet. Vicces is és szívmelengető! Köszönöm!
