A harcos testet alapvetően három koncepció mentén alakíthatjuk ki: a modern, a tradicionális és kettejük ötvözetének segítségével.
A modern szemlélet pozitív hozadéka a modern tudományossággal járó ismeretek elérhetősége, illetve furcsamód pont az a tény, hogy a harcos testét nem az élet-halál harc érdekében edzi. Ez ugyanis együtt járhat azzal, hogy a gyakorlás mentális (önfejlesztő) oldala felerősödhet – bár ez paradoxonnak tűnhet, de a harci gyakorlás a modern embernek bizonyos értelemben komolyabb elmélyülési lehetőséget kínál, mint a régmúlt harcosának, aki a kard kézbe fogása után pár hónappal már a csatamezőn találta magát.
Ugyanakkor a modernitással együtt jár egyfajta instant szemlélet, hogy tudniillik minden eredményt gyorsan zsebeljünk be, s ez nem ritkán kontraproduktív.
A hagyományos felfogás tanren elvű. A tanren 鍛錬 japán szó: kovácsolást jelent – a harcos úgy edzi testét, mint a kovács az acélt. Ez kitartást, időt igényel, és azt az önfegyelmet, amely a gyakorlót a nehézségekkel szemben is az úton tartja. A modern gyorsasággal szemben a „lassú”-n van a hangsúly: a lassú gyakorlás szépen alakítja a testet, faragja, csiszolja, és hosszú távra tervez. Ha ez párosul az előbb említett szellemi elmélyüléssel, komoly eredmény születhet…
A részlet a JK Oktatóképzés A harcos test kialakítása c. jegyzetanyagából való.