A Tan Kapuja Buddhista Egyház Zen Közössége felkérésére, a Zen Akadémia művészeti programsorozat keretében meghívást kaptunk, hogy a zen művészetek iránt érdeklődőkkel ismertessük meg a japán kardvívást.
A két órás esti foglalkozás elmélettel kezdődött, Szabolcs beszélt a kard kialakulásáról, a kardvívás alapelveiről, illetve külön kérésre a kardvívás és a szellemi gyakorlás összefüggéseiről. Ez utóbbi részben kiemelte, hogy a kardvívás mély gyakorlása komoly önismerethez segít hozzá, hiszen az önmagunkra figyeléssel (testtartásunk javításával, koncentrációnk erősítésével, légzésünk természetessé tételével), ill. a társsal való gyakorlással valós tapasztalatot nyerhetünk szokásainkról, megoldási mechanizmusainkról. Véleménye szerint a tanítás, miszerint a szamuráj felkészült, hogy bármely pillanatban meghaljon, jelenleg is releváns, sőt, a legmélyebb spirituális iránymutatás: bár vérünk nem folyik, valódi természetünkhöz tényleges önfeladáson és egóvesztésen keresztül juthatunk, és ehhez a katori ténylegesen nyújt támpontokat. Az érdeklődők nagyon jó kérdéseket tettek fel, tapintható volt nyitottságuk és ismeretük a keleti kultúra irányába.
Szűk egy órára gyakorlat állt rendelkezésre a valós tapasztalatszerzéshez, amely során mindenki kardot ragadva egy egyszerűbb páros gyakorlatot néztünk meg, mindenki nagy örömére. Két csoportban dolgoztunk, Robi vezényelte az egyik csapatot, Szabolcs a másikat. KACU! 🙂