Egy harcművészet végtelenül bonyolult rendszer, tanulása abszolút értelemben sem egyszerű, amelyet ráadásul egyéni adottságok is nehezítenek. Ezért fontos, hogy a harcművészetet tanuló kezdők tisztában legyenek vele, mire fókuszáljanak elsősorban a gyakorlás során. És mindamellett, hogy a világos instrukciók mankóul szolgának a növendéknek, az oktatónak is támaszt nyújtanak, hiszen ezek szem előtt tartása segít abban, hogy ne hagyják elveszn a tanulót a budó szövevényes útvesztőjében.
Most elsősorban a kardvívást tanuló kezdők fókuszpontjait veszem számba. No, nem mintha ezek az alapelvek nem állnák meg helyüket minden harcművészet esetében (sőt, még azon túl is), ám az aikidóban szofisztikáltabbnak látom a kezdők felé irányuló elvárási rendszert – ezért azt egy másik posztban fogom kifejteni.
Nézzük hát, mit kell egy katori gyakorló kezdőnek folyamatosan szem előtt tartania.
1. Távolság 間合い maai
Mindenekelőtt a távolság megértése és megtartása a legfontosabb feladat. Közérthetően fogalmazva, meg kell tanulnunk, honnan nem érnek el minket anélkül, hogy kimenekülnénk a támadásból, és mi magunk honnan érjük el a másikat. Ez egyszerűen és logikusan hangzik, és kérdés nem fér hozzá, ez az önvédelem legfontosabb alapelve, de ennél persze cifrább a helyzet, hiszen nem mindegy, hogy milyen magas és alkatú ember támad minket, ahogy az sem, hogy milyen hosszú fegyverrel. A maai tudatos gyakorlása pontosan arról kell hogy szóljon, hogy előbb-utóbb természetesen érezzünk rá a biztonságos önvédelmi távolságra bárkivel szemben, bármilyen harci konfliktusban.
2. Targetálás 狙い nerai
A páros gyakorlás szempontjából második szintű feladat, hogy a célzást hibátlanul hajtsuk végre. Egyáltalán nem technikai, sokkal inkább mentális értelemben – egyszerűen fogalmazva, tudjuk, hogy hova kell támadni, és oda támadjunk. Akkor járunk el jól, ha támadásunkat nem torzítja a másik védekezésének lehetősége, a formagyakorlatban való eltévelyedés, az annak való megfelelés gondolata, stb. Ez egyszerűnek tűnik, de tudjuk, még a haladók esetében is előkerülő hiba, hogy a támadás nem „éles”: nem oda megy, ahova kell. A helyes targetálás a koncentráció fejlesztésének leghasznosabb módja, hiszen figyelmünket egyhegyűen irányítjuk egy egyszerű feladatra, és azt ellentmondást nem tűrve, félelem nélkül végrehajtjuk. Nem beszélve arról, hogy a pontos távolság korrekt távolságmenedzsmentet követel, így az erre való törekvés a maai-érzékenység kialakulását is erősíti.
3. Technika 技 waza
A kezdők hajlamosak elveszni a technikában és a formagyakorlatban, holott a fenti két feladat (maai és nerai) sokkal-sokkal fontosabb számukra. Ha alkalmazzuk a helyes távolságot, ha támadásunk pontos (a csípő csípő, a nyak nyak és nem más), elkezdhetünk dolgozni a technika pontosításán: hogyan és honnan történik egy pontos vágás, milyen technikai kritériumai vannak (milyen szögben megy, honnan indul), stb. A technika javítása a testtudatosságunk és harci hatékonyságunk fejlesztésének záloga, de nem szabad az előbb említett két alapelv elé rendelni. A távolság érzése és a támadás bevitele – ha mindent lecsupasztíunk róla – a szív játéka, és szív nélkül nincs harcművészeti gyakorlás.
Ha egy csoportban megkérdezem, mikre figyeljünk elsősorban a gyakorlás során, nem ritkán a következő fogalmak hangoznak el: érzékenység, stabilitás, kapcsolódás, billentés, gyorsaság, ritmus, stb. Ezek mind igazak. Ám tévútra kerül az a kezdő/haladó, aki nem vágja rá azonnal a fent említett három fogalmat a megfelelő sorrendben: távolság, targetálás, technika. Nem kérdés, hogy minden nagyon fontos, de sosem szabad elfelejteni, mik a legfontosabbak: maai – nerai – waza.
Jó gyakorlást!