Amikor tizenéves koromban először láttam a csehszlovák tévéadón egy harcművészeti bemutatót, ámulatba ejtett, amint egy idős európai mester valamit varázsolva a kezével gyakorlatilag eltüntette (legalábbis a kamera látószögéből) a támadóját. Sokkal később tanultam meg, hogy a technika amit használt irimi nage volt. Akkoriban csak annyit fogtam fel, hogy létezik olyan harcművészet, ami tényleg művészetnek tűnik, és egyben mozgásmechanikai szempontból megmagyarázhatatlanul hatékonynak is. Ekkor határoztam el, hogy egyszer még megtanulok aikidózni. Egy komolyabb gerincsérv ugyan pár évtizeddel kitolta ennek a megvalósítását, de amikor végre lementem edzésre, csalódottan tapasztaltam, hogy állítólag az aikidó csak technikák gyűjteménye, és semmi ennél elvontabbhoz köze nincs.
Addigra már hosszú ideje gyakoroltam és rövid ideig tanítottam is jógát, és ilyen alapokkal nemcsak hogy nem voltam hajlandó elfogadni ezt a választ, de az azóta eltelt sok év alatt sikerült is bebizonyítanom magamnak az ellenkezőjét. Rá kellett jöjjek, hogy a keleti nagymesterek által használt transzcendens hangzású ki (a kínai nyelvben csí, az indiaiban prána) a harcművészetben csak a külső szemlélő számára elvont, már-már természetfeletti, valójában számos olyan „szupererő” elegye, amelyeknek – eddigi ismereteim szerint – mindnek van fizikai magyarázata, tehát megtanulhatók. Ezeket az erőket szeretném itt a cikksorozatom lezárásaként áttekinteni. Ehhez elsősorban az előző részekben emlegetett Akuzawa Minoru nagymester eszköztárát, illetve Ellis Amdur harcművészeti szakíró Hidden in plain sight című – olvasásra érdemes – könyvének néhány észrevételét venném alapul.
1. Az első két ilyen alapvető képesség a keret és a tenszegritás. Előbbi a testünk vázának olyan egyberendezése, amely képes elnyelni vagy felülírni az ellenfél ránk ható erejét. Hogy miként néz ez ki, nem írom le újra, nem csak, mert az előző részben szó volt a harci test helyes elrendezéséről, hanem mert a Keiko gyakorlók ennek az elsajátítását hamar megtanulják az iskola vezetőjétől, Szabolcstól, aki egyébként a tenszegritás elvét is remekül alkalmazza a mozgásában. Utóbbi kifejezés jelentése egy, az adott szerkezeten belüli feszültség által megnövelt integritás, más szóval, amikor egy (adott esetben mozgó) test olyan egységként mozog, amelyet nem az izmok összehúzódása köt össze, hanem a szalagok húrszerű kifeszülése hangolja a mozgó testet egy minden részében egyenletesen stabil egységgé. Ez a mindent mindennel összekötő állapot az ellenállást és a gyors reagálás lehetőségét egyaránt növeli. Ezzel a két készséggel magyarázható az a meglepő Akuzawa videó is, amelyiken egy a rúgásokban láthatóan jártas gyakorló lábával a mester vállát/fejét célozza, aki viszont fél kézzel könnyedén hessegeti el a támadást.
2. Az említett szerkezeti egység, persze nem nélkülözi a központi irányítást, az iránytó szerv pedig nem más, mint a hara vagy koshi (csípő tájék) – Akuzawa terminológiájában az utóbbi a népszerűbb. Az emberi test középpontjánál elhelyezkedő medencecsont egyben az emberi test legerősebb csontja, e két tény együttese teszi alkalmassá ezt a testtájékot a lehető legnagyobb erő generálására a harc során. Az alhas táján keresztülfutó izmokból, szalagokból áll össze a harci ki motorja, egy nagy erejű eszközhöz kapcsolt olyan mechanizmus, amely a harci kivitelezés finomhangolására alkalmas. Nem szeretek magas szintekről beszélni, de ez már valóban az, amikor a gyakorló képes ezeket az izmokat és szalagokat külön is mozgásra bírni, és általuk olyan helyről és irányból indítani el egy erőhatást, ami az ellenfél teste számára nehezen értelmezhető vagy lereagálható. (Hasonló mechanizmusra gondolhatunk itt, mint a jógában a Naulí Kriya jótékony gyakorlata, aminél a jógi megtanulja előbb elválasztani a haránt hasizmait az oldalsóktól, majd a jobb és a bal izomcsoportot egymással ellentétes irányba mozgatni, amiből létrejön a hasizom forgatás látványa.) Ezeknek a szövetegyütteseknek a munkája fontosságot kap, amint rátérünk majd a spirálok használatára, de a megfelelő laza csípőhasználat rendkívül fontos akkor is, ha aktiválni akarjuk a rendelkezésünkre álló legnagyobb erőt, a gravitációt.
3. Itt hoznám szóba a gravitációt és a szempontunkból attól elválaszthatatlan talapzat jelenségét. A G a legalapvetőbb fizikai erőhatás, aminek az ember ki van téve. A keleti harcművészetek egyik találmánya azonban, hogy ezt a külső erőt testszöveteink rugalmassága révén felhasználhatjuk belső erő generálására. Hirtelen engedni tudunk, például, a gravitációs erőnek, ha ellazítjuk a csípő és/vagy térd ízületeinket. A cél természetesen nem az, hogy a földre zuhanjunk, hanem hogy egy kiinduló erőt kapjunk, amit aztán úgy tudunk kamatoztatni, hogy kihasználjuk az alattunk elhelyezkedő talapzat ellenállását. A fölhajtó erőt sem úgy kell elérnünk, hogy a testünket a süllyedésből, lábunk izomerejével felfelé nyomjuk, ellenkezőleg lefelé, a talaj felé próbálunk toló erőt kifejteni. A földet feltehetően senki sem fogja tudni eltolni a talpával, így az ellazított térd és csípő ízületeken át létrejöhet akár a gravitáció intenzitását idéző ellenerő, amit már kuzusira (billentésre), ütésre vagy más tetszés szerinti technikai eszközre válthatunk, mely a testünk többször emlegetett rendezettségi szintjének függvényében lesz hatékony. A gravitáció rengeteg Keiko gyakorlatban is jól alkalmazható, például a páros toló sétában, ahol kellően egybe rendezett test mellett a gyakorló engedi, hogy a gravitáció is segítsen a lépése elindításában, ilyenkor szinte kizárt, hogy a vele szemben álló ellen tudjon állni. Ha mégis, akkor valamit pontatlanul csinált.
Ezen a ponton rájöttem, hogy – bár több szót is érdemelnének –,ha csak ilyen részletességgel is, de ki akarom tárgyalni az egyes képességeket, akkor ahhoz a hatásvadász megoldáshoz kell folyamodnom, amit a Harry Potter 7. vagy a Halálos iramban 10. részével tettek a filmesek, vagyis ketté kell bontanom, hogy ne csak kellően nagy ívű, de emészthető terjedelmű is legyen. Szóval, olyan jelenségekre, mint a hullám, a spirál vagy az ívelés rövidesen térek majd ki. Addig is a hátralévő kis nyári szabadidőt kihasználva ki-ki olvasson cikkeket ezekről a jelenségekről, vagy nézzen videókat olyan belső harcművészek varázslatairól, mint Akuzawa Minoru, Maekawa Nobuo, Dan Harden, Akira Hino, Liang De Hua, vagy akit éppen kedvetekre valónak találtok.
