A hétvégén három hosszú és kimerítő edzés keretében a Keiko aiki alapvetéseivel foglalkoztunk. Kicsit elhamarkodva hirdettem meg a szemináriumot mint az aikidó Keikós megközelítését maradéktalanul kimerítő eseményt: Andi szerint az 1/10-ig sem jutottunk :)) Van ebben igazság: az eszközhasználatig, a kaeshi wazáig, a távolság- és időzítés-kezelésig, stb. el sem jutottunk, nem beszélve a technikákról, amelyekből 1 db-ot néztünk meg a hét óra alatt. Ugyanakkor a legfontosabb alappal igen elmélyülten tudtunk foglalkozni, és bizony ezen alap értése nélkül az előbbi elemek gyakorlása értelmetlen. Mi is volt ez?
Mint azt tudjátok, a Keiko-rendszerben az erőadás kiemelt fogalom. Bár minden harci rendszerben, sőt mozdulatban van erőadás, de optimalizálni a helyes testhasználattal lehet, amely jó esetben mentes minden erőlködéstől. Jelen szeminárium során kibővítettük a fogalmat az erőtartással, amely számomra az ellenfél jelenlététől függetlenül tartott erő keretünkig történő kihelyezéséről szól. Ez az erő szinte „maga” dolgozik, a másiktól függetlenül, lehetővé téve, hogy a partner (támadó) hatásaira (mozdulataira) tudatos (nem kondícionált) választ tudjunk adni.
Az egyszerű alapgyakorlatok lehetővé tették, hogy azzal az érzéssel foglalkozzunk, amely bennünk van, és amelynek megerősítésével lehetővé válik, hogy stabilabban és rugalmasabban álljunk helyt adott technikai helyzetben. Az alapgyakorlatok mozdulati kötöttségeit később szabadabb mozgásokkal oldottuk, így kapott teret egy érdekes labdatartás-gyakorlat, illetve a tábor végén egy (majdnem) teljesen szabad küzdelmi játék is.
Külön öröm volt számomra, hogy néhány katoris is részt vett a szemináriumon, hiszen az alapelv mindig egy, és ennek más szempontból történő megtapasztalása hozzá segíti a gyakorlót saját rendszerének hatékonyabbá tételéhez.
Kérés volt, nem tudok ellent állni: több ilyet és hamarosan! 🙂
