Szülői példa a gyermekedzéshez

Gyakori szülői tanácsok a gyermek sportolásához:

„Legyél …ista, mert híres és gazdag lehetsz!”

„Ha rám hallgatsz …olsz, én is szerettem volna …olni, de nem volt rá lehetőségem.”

„Igen azért kell …edzésre járnod, mert én is jártam ennyi idős koromban!”

…és ezen tanácsoktól függetlenül, egy sokszor elhangzó felszólítás otthon:

„Tedd már le azt a telefont!”

Nem szeretnék hosszas pszichológiai vagy pedagógia értekezésbe bonyolódni a fenti mondatok mélyebb értelmezésével, helyette leírok egy nálunk (KEIKO AJKA) történt esetet.

Anyuka: Már régóta kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbáljam az aikidót, de fiatal korom óta és pláne szülés után nem nagyon sportoltam. Szerinted bírni fogom, belevághatok?
Edző: Egész nyugodtan vágj bele az AHÁ-ba (Aikidó Harcművészeti Alaptanfolyam), a fokozatosság mentén haladunk, és nincsenek bonyolult, lehetetlen kihívások.
Anyuka: Igazából szeretném a gyerekeimet is rávenni – és talán ez lenne a fontosabb – hogy kezdjenek el valamit rendszeresen sportolni. A gyermek aikidó klassz is lenne, amire a lányom még csak-csak hajlik, de a fiam egyelőre nem nagyon szeretne hallani róla.
Edző: Legyél egy kicsit „önző”, foglalkozz magaddal és kezdd el a felnőtt aikidót, úgyis hamarosan jön a nyár, a gyermekek döntése majd megérik, ha örömmel jársz edzésre.

Anyuka belevágott, szinte hiányzás nélkül elvégezte mindhárom AHA szintet, ma lelkes KEIKO tagunk. A gyerekek kedvet kaptak az aikidóhoz, a szeptemberi évkezdéssel csatlakoztak a gyerekedzésekhez, és azóta gyönyörűen bontogatják kis szárnyaikat, mindegyikőjük a maga ütemében és rendszerében. Hamarosan mindketten vizsgáznak.

A „telefonos felszólítás”-hoz visszatérve: Te, Szülőként leteszed otthon? A gyermekek esszenciális nevelése a SZÜLŐI MINTA, a példamutatás jó és rossz értelemben is.