Az éles kardos gyakorlásról, az iaijutsuról és annak lényegéről fogok írni. Az iaijutsuban formagyakorlatokat hajtunk végre önállóan, fém karddal: ülő vagy álló helyzetből előhúzzuk a fegyvert, mozdulunk vele néhányat (védünk és támadunk), majd eltesszük azt. Sehol egy ellenfél. Akkor mi haszna van?
Az iaijutsu 居合術 (röviden iai) jelentőségét akkor kezdtem kapizsgálni, mikor 2003-ban beköltöztem akkori japán mesterem otthonába, és hónapokon át napi 24 órában vele voltam. Láttam és tapasztaltam, hogy a délelőtti 6 óra edzés markáns része mindig iai volt, amelyet ketten egymás mellett ugyan, de befele fordulva, önállóan gyakoroltunk. Egyszer a mester elhívott pár napra egy Kurotaki nevezetű faluba, azon belül egy több száz éves, zen templomegyüttes alkotta helyre harmadmagammal edzőtáborozni. A nappal és a zen szerzetessel keltünk meditálni, majd az egész napot egy ősi templom falai között töltöttük edzéssel, amelyből több órán át a kopott fapadlón gubbasztva iaigoshiban (térdelve) húzkodtuk a kardot. Őszintén mondhatom, hogy gyakorlás fájdalma már emlék se, de a haszna a mai napig velem van.
Ugyanakkor az iai tanulási görbém lapos volt. Sensei az átfogó értelmezéseket szűkre fogta, ezért évekbe telt megértenem az iaijutsu gyakorlás lényegét. Tanúja voltam ugyan annak (lásd fentebb), hogy egy értő-kutató mester önálló gyakorlásának nagy részét teszi ki az iai, de sok időbe telt, hogy e rendszer fókuszpontjai az én gyakorlási rendszeremben is életre keljenek.
Ezzel az írással szeretnék nektek direkt kapaszkodókat adni.
A megértéshez először zoomoljunk ki a japán iaijutsuból. Késharcban vagy kézifegyver használatban jártas szakemberekkel folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy a fegyverek használatának legkritikusabb pontja a fegyver harcba kerülésének pillanata. Modern önvédelmi szituációkban viszonylag ritka az olyan harci helyzet, hogy miközben a kést/lőfegyvert a kezünkben lóbáljuk, támadnak meg minket. Természetesen nem egyszerű a késsel vágó/szúró/védő mozdulatokat tenni vagy a lőfegyverrel pontosan lőni, de mindezt megelőzi az az egy pillanat, ami a rendelkezésünkre áll, hogy fegyverünkkel helyzetbe kerüljünk anélkül, hogy közben minket semmisítsenek meg. Ez a pillanat az iaijutsu legfontosabb pillanata is.
Az iaijutsut a kard kirántás (angolul sword drawing) művészetének is szokták fordítani. Bár a magyar (és angol) kifejezésnek semmi köze sincs a japán írásjegyek értelméhez (azok elemzését az utolsó bekezdésben keresd), a fordítást jómagam helyesnek tartom. Az iai lényege azonos a fent leírtakkal, vagyis az iaijutsu gyakorlóiként képessé kell válnunk adott pillanatban kirántani a kardot a hüvelyéből. Nem kevésbé gyorsan, mint a kommandós, aki villámgyorsan előveszi kését vagy pisztolyát a tartójából. De van egy bökkenő. És az iai ezzel kezdődik…
A kard hosszabb, mint a kezünk. Nem tudjuk csak úgy előhúzni. Testben nyújtózkodni kell (ez negatívum), hogy a kard kiszaladjon a tokjából. Ha a tartás megtörésével elveszítjük a harcba kerülés pillanatát, elméletben levághatnak minket. Most nézzünk meg 2-2 feltételt (fizikai és mentális szinten), amelyeknek teljesülnie kell ahhoz, hogy ne késsük le e pillanatot.
Fizikai szint:
- testtartás
Az optimális testtartás az iai alapja. Nélküle semmi értelme bármiről is beszélni. Helyes testtartás során a test tengelyei (erővonalai) megfelelően tartottak az indulás és a végrehajtás során. Magyarán, a kihúzás pillanatában nem törjük meg a tengelyeket, azok koherenciáját végig fenntartjuk.
- izoláció/integráció testi szinten
A kardot előre húzzuk, a tokot hátra. Eközben felfele emelkedünk, nem ritkán 180 fokos testfordulással. Tudatos izoláció nélkül ez nem végrehajtható, hiszen abban az esetben a kard beleakad a tokba, túlzott hangot ad, akár átvágja azt. Vagyis, egyfelől izolálni kell a karmunkát a test mozgatásától, másfelől a felsőtestet a lábaktól. E minden szinten megvalósuló izolációért a csípő felelős, amely a központban képes összehangolni az említett, bonyolult mozgáskombinációt. A helyes mozgásstruktúra gyümölcse a finom egyensúlyi helyzet természetes, magától történő megvalósulása, amely értelemszerűen sérül, ha a testi struktúra az „izolálatlanság” miatt a húzás pillanatában torzul. Összegezve, az izoláltan és egyensúlyban működő test integrált, amely egységet a csípőmunka tartja fenn.
Mentális szint:
- olvashatatlanság
A kard előhúzásának pillanatát nem előzheti meg mozdulat, amely a szándékot (az ellenfél számára) leleplezi. Nem igazíthatsz a fogáson, nem dőlhetsz előre, nem feszülhetsz föl sehol, hiszen ezek által az ellenfél számára kitárulkoznál. Az olvashatatlanság gyakorlása úgy történik, hogy a kardmarkolat (helyes!) megfogását követően mentálisan, belső figyelemmel átvizsgáljuk a testünket, és elengedjük azokat a feszültség gócokat, amelyek egy éles szemű ellenfélnek kívülről is feltűnnének. Ha ez az állapot létrejön, adott pillanatban, minden gáttól felszabadítottan utat engedünk a tiszta (kardelőhúzási) szándéknak. Ha jól „dolgoztunk”, a kard magától jön elő a tokjából.
- imagináció
Bár az iai önálló gyakorlási forma, helytelenül járunk el, ha egyedül gyakoroljuk. Fontos egy ellenfél vizualizációja, ennek hiányában gyakorlásunk iai-fitnesszé satnyul. A kardot ülve/állva, lentre/fentre, szökkenve/lépve, stb. tízenféleképpen húzhatjuk elő. Ha az előhúzáshoz hozzávesszük a többi mozdulatot, és azoknak is értelmet szeretnénk adni, elengedhetetlen, hogy a mozdulatsorokat kontextusba helyezzük. Ha az ellenfelet elképzelve mozgunk, adott, akár már indított támadásra reagálva, mozdulataink sikere – ellenfél hiányában is – mérhető válik. Mesterem nem ritkán úgy tanított, hogy szemben állva velem a mozdulatom közben mintegy kontraként belemozgott, feltárva indulásom gyengeségét.
Most nézzük meg a fenti szempontok érvényesülését a gyakorlatban. Az alábbi videóban példákat láthatunk a helytelen húzásra is, de főleg arra, milyen testtudatossággal kapcsolódjunk a pillanatba, amelyben a húzás optimálisan megszülethet.
Az iai végtelenül összetett mozgásforma. Igaz, hogy négy fontos, talán a legfontosabb tényezőt emeltem ki, de az iai hasznának, összes rétegének elemzése végtelen feladat. (Az iait nézve például keveseknek jut eszébe az egészségmegőrzés-funkció, de személy szerint nekem hatalmas lökést adott annak idején a térdem gyógyulásához, ti. kénytelen voltam kínkeserves térdelésben olyan testhasználattal dolgozni, amivel folyamatos engedést gyakoroltam a fájdalommal „szemben”.)
Végül térjünk vissza az iaijutsu japán kifejezés 居合術 elemzéséhez. Az első jel „i” az iru, a létezés kanjija. Az „ai” az összerak, illeszkedik írásjegye. A „jutsu” művészetet, technikát jelent. A iaijutsu kifejezés jelentése: a harmonikus létezés művészete vagy a (valódi) létezésbe való illeszkedés technikája. Ha visszaolvassuk a négy kiemelt, megvalósítandó feltételt, amelyek összességében a feszültségmentes figyelem, éberség állapotát eredményezik mind testi, mind mentális szinten, érthetővé válik, miért is iaijutsu az iaijutsu, és mit adhat hozzá egy harcművész gyakorlásához.
Jó gyakorlást!