A múltkori írásunk kapcsán több szülő megkeresett, mit értek azon, hogy a gyerekek mozgását illetően egyre szomorúbb képet látok?
Kizárólag a mozgásukat figyelve kijelenthető, hogy a gyerekek az alapmozgásokkal évről évre sokkal nehezebben birkóznak meg. Mik az alapmozgások? Alapmozgáson az egyénileg végrehajtandó gyakorlatok közül a keresztmozgást megkövetelő kúszásokat, mászásokat, illetve a teljes pozícióváltással járó gurulásokat értjük. Furcsa tény, hogy a probléma nem ügyesség-ügyetlenség síkján jelenik meg, hiszen vannak csoportjainkban kimondottan jó mozgású, rugalmas gyerekek, akik mozgásszimmetriájában komoly torzulás fedezhető fel. És bár ez tényleg elszomorító, egyénileg tehetünk ellene.
Miért érdemes erre odafigyelni és korrigálni?
Mindannyian tudjuk, hogy a test egészséges használata kihat az elmeműködésre. És bár a gyerekek szellemi képességei nyilván nem lettek szerényebbek az évek alatt, valami diszharmónia mégiscsak tetten érhető a mozgások nehezebbé válásának jelensége mögött, amely tehát negatívan hat az agyuk használatára is. A Keiko-rendszerben kiemelt figyelmet fordítunk az „ép testben ép lélek” filozófia megvalósítására. Legyen a tanuló gyerek vagy felnőtt, a harcművészet elvei mögötti belső koordináció egészséges kimunkálása elsődleges fontosságú az Akadémián. A keresztmozgásokkal (kúszásokkal, állatmozgás-utánzásokkal), ill. az átfordulásokkal (fejenállás, bukfenc, gurulás) valójában azt a figyelmet és érzékenységet erősítjük, amely fejlesztésével a gyerekek képessé válnak belső egyensúlyuk megtartására nehéz helyzetekben is. Ez a koncentráció valójban belülről „dolgozza meg” őket, így hozománya a legértékesebb ajándék, amit mozgáson keresztül elnyerhetnek. Konkrétan, megvan az értelme, ha egy gyerek gyorsan le tud futni 500 métert, de sokkal hasznosabb, ha ezt úgy teszi, hogy tudatos belső odafigyeléssel fejleszti önmagát. Vagyis nem a másodperc a mérce…
Az aikidóban a bonyolultabb mozgások az alapmozgások kiterjesztései. A keresztmozgások és átfordulások páros gyakorlatokban technikákat eredményeznek, amelyek megintcsak nem a másik legyőzését szolgálják, hanem a gyermek valós belső erősödését. Fontosnak tartjuk hát, hogy a gyerekekkel ilyen szemléletben és céllal foglalkozzunk.
