Egy szép napon egy kisfiú önfeledten játszadozott a patakparton, amikor megpillantott egy öregembert. Elámult azon, hogy az milyen szabályos és gyönyörű köröket rajzol a homokba.
Közelebb és közelebb húzódott hozzá, végül megkérdezte:
-„Bácsi, hogyan rajzolsz ilyen szép köröket?”
-„Nem tudom” – nézett rá az öregember a gyermekre – „de tudod mit? Tessék, itt van a bot, próbáld meg te is!”
Ezután felállt és elment, a fiú pedig rajzolni kezdett.
Eleinte túl széles, majd túl keskeny körök lettek, vagy nem ért össze a végük, de ahogyan egyre többet és többet gyakorolt, a körök egyre szebbek és szabályosabbak lettek.
Rendületlenül folytatta tovább, és egy szép reggelen lerajzolta a tökéletes kört a homokba.
Ekkor hirtelen egy vékonyka hang szólalt meg mögötte:
– „Bácsi, hogyan rajzolsz ilyen szép köröket?”