Időzítés: hjósi 拍子. A technikázás fogalmai 2.

In Elmélet by Somogyvári SzabolcsLeave a Comment

A négy ütemű nyugati zene eredetét egyes néprajzkutatók a nyugati emberek lovakkal való közeli kapcsolatával magyarázzák. Ha ez igaz, a japánok zenéjét sokkal inkább a természeti jelenségek inspirálták (esőcseppek, szél a bambusz között, kabócák éneke). A nyugati fülnek sokszor diszharmonikusan hat a sakuhacsi vagy a kotó.

Ha érdekel mindez a gyakorlatban, vegyél részt egy aikidó / kardvívó / iaidó alaptanfolyamunkon.

A harcművészeti hjósi nem a bokszoló ütemes zsákolásának hangja, sokkal inkább a természet ritmusa. Ez megint csak természetességet, nem pedig erőszakosságot jelent: a megfelelő hjósi, a támadási lehetőség sokkal inkább megmutatja magát, mint az egyik harcos által kierőszakolt.

A harcos hjósijában lüktetés van: dinamika és „szélcsend”, erő és engedés, keménység és lágyság egyszerre. Ahogy egy igazi harc sem steril soha.

A hjósi két karakterből áll, az első jel bal oldala a kéz gyök, a második írásjegy a gyerek. Olvastam egy jelértelmezést, amely a gyerekek nem pontos, nem steril tapsolását olvassa ki a jelekből. Hogy így van-e, nem tudom, de az elképzelés találó.

A jó harcos – az időzítést illetően – két irányban fejleszti képességét: egyrészt ráhangolódik a természetes lüktetésre (aktivitás (szei) – csend (do)), és igyekszik nem megerőszakolni azt. Másrészt az időzítés manipulációjával igyekszik kibillenteni a másikat.

Az időmanipuláció imert harcművészeti fogalmai a Muszasi által is kiemlet “szen”-ek. Aszerint, hogy előidejűleg, jelenidejűleg vagy utóidejűleg kapcsolódunk a támadásba, három idősíkot különítünk el. A szen no szen = jelenidejűség, a go no szen = utóidejűség, a szen szen no szen = előidejűség. Ezek alkalmazása nem egyszerű, ám annál izgalmasabb játék.

Ha érdekel mindez a gyakorlatban, vegyél részt egy aikidó / kardvívó / iaidó alaptanfolyamunkon.

A kép illusztráció: Photo by Andreas Dress on Unsplash

Leave a Comment