Használati útmutató kezdőtől kezdőnek 2/1.

Történetünk kicsiny, ám annál flúgosabb főhőse, számtalan kérdéssel fejében lépte át egy éve a dódzsó küszöbét. Vajon mi várhat rá? Hogyan fog megbirkózni az ismeretlennel? Mennyire indul hátrányból, ha sosem tanult harcművészetet? Kinevetik, mert nem tudja, hogyan kell megfogni a fakardot? Milyen lesz a mester? Milyenek az edzőtársak? Mennyit ront az első benyomáson, ha egyáltalán nem ismeri a dódzsó etikettjét? Kiakaszt mindenkit szórakozott természetével?

Hezitálva vette le a cipőjét, még megfutamodhatott… Nem tette. Azóta sem teszi. Akadtak hullámvölgyek, mind a teljesítményében, mind a hozzáállásában, de a dódzsó elnyerte a szívét és azóta sem engedi szabadon.

Ha most abban reménykedtetek, ezen a ponton vége a történetnek, főhősünk boldogan élt, míg meg nem világosodott, akkor hatalmasat tévedtetek. Ha azért pörgetnétek le a sorokat, hogy előre tudjátok a konklúziót, inkább elárulom most rögtön:

 Találd meg és kövesd a saját harcos utad!

A legnagyobb csodát a japán és kínai harcművészetben ténylegesen abban látom, hogy sokkal többet ad, mint hatalmas, fizikai erő vagy látványos Bruce Lee-technikák, amikkel nyugodt szívvel leüthetsz egy részeg kötekedőt az utcán. Sokkal több folyamatot indít el az emberben, mint az izomláz. Látatlanul is hatalmas szellemi és lelki folyamatokat mozgósít…

Különbözőek vagyunk, így a folyamatok mindenkiben másképp zajlanak. Leggyakrabban káosz születik, hatalmas hullámvölgyek teljesítményünkben. A mozdulataink görcsösekké válhatnak. Ingerültebbé, türelmetlenebbé, dühösebbé válhatunk. Csalódunk önmagunkban, képességeinkben.

Hova szeretnék ezzel kilyukadni? Figyelj a lelkedre! Maximálisan egyetértek a nó színház tanításaival: amíg a diák tanulja a technikát, pusztán másolja, ha már a játékában tükröződik a lelke, akkor tudja.  A harcművészet világára lefordítva: amíg gyakoroljuk a technikát, addig mindössze a szenszei mozdulatait másoljuk. Viszont, ha már a mozdulatunkban összpontosul a belső energiánk, akkor a sajátunkká válik. Bumm, tudjuk is az adott technikát!

Pofon egyszerűen hangzik, viszont az oda vezető út annál rögösebb és hosszabb. Arról sem szabad elfelejtkezni: tökéletes nem létezik. Természetünkből fakadóan erre törekszünk, de nem eshetünk abba a hibába, hogy elhisszük, elértük ezt az állapotot.

Azért járok a Keiko Harcművészeti Akadémiára, mert ott felkínálják a feltételeit annak, hogy ilyen mélyen és szabadon gyakoroljak.

 

 

A kép illusztráció: Photo by Nate Neelson on Unsplash