Egy katori dódzsó sikerességét mindenképpen le lehet mérni a fokozatok számában, hiszen ezeket a fokozatokat tényleg nem szórják két kézzel. A fokozati rendszer igazán minimalista: két fokozat van, a mokuroku és a kjóshi.
A mokuroku a belépő fokozat, jelentése szerint: felsorolás. A gyakorló legkevesebb három, de inkáb öt évet edz, hogy megkaphassa a diplomát, amely tartalmazza azon technikák neveit, amelyekkel haladóbb kapcsolatba lépett. Hangsúlyozzuk, nem vált mesterévé, pusztán haladóbb szinten kapcsolódik hozzájuk. A mokuroku ténylegesen azt jelenti, komoly munkával elértél arra a szintre, hogy megkezdeheted a mély gyakorlást. Előléptetésed feljogosít arra, hogy a dolgok mélyére nézve meglásd saját helyed ebben a hihetetlenül összetett, tartalmas és sokrétű rendszerben (katori). A mokuroku szerénységre sarkall. Ha a fokozatot tényleg kiérdemelted, megszerzett, de nem végleges tudásoddal képes leszel mélyebb szinten kapcsolódni a kezdőbbekhez, azokhoz sokkal inkább mozdulatokkal, mint magyarázatokkal kapcsolódni. Tudásod elég nagy lett, hogy felismerd, nem vagy mester, nem vagy tanító, de tudásod helyesen kifejezve haladó gyakorlópartnerré váltál, akivel öröm együtt mozogni.
A kjóshi az oktatófokozat a katoriban. A kjóshivá vált gyakorló a mokuroku közel öt éve után még ennyit lehúzott, hogy a mesterfokozatot kiérdemelje. 10 év gyakorlás szükséges, hogy a rendszert teljesen átlásd. Tehetségtől függetlenül. Komoly időtartam, de tényleg így reális.
Mindezek fényében látható, miért nagy dolog, és egyúttal a dódzsó fejlődésének mutatója, ha katori fokozati előléptetések történnek. Pláne, ha sok. 🙂 Idén hat (!) gyakorló szerzett katori fokozatot: Nyolczas Erika, Farkas Csaba, Temesi Sándor, Mrazek Dániel és Tündik Ferenc mokuroku, Markó László kjóshi fokozatot kaptak. Gratulálunk nekik, és további elmélyülést kívánunk!
(A képen diplomát tartók balról jobbra: Tündik Ferenc, Nyolczas Erika, Markó László, Farkas Csaba, Temesi Sándor, Mrazek Dániel. A képet köszönjük Rácmolnár Milánnak.)