Idén áprilisban új helyszínen gyakoroltuk a kard forgatását: a Krisna-völgy által üzemeltetett elvonulási központban töltöttünk el négy napot, a tavaszi edzőtábor keretében.
Az időre nem panaszkodhattunk. Mondjuk azt nem bánom, hogy még februárban kiderült, hogy valójában nem a kalkulált március a végleges időpont, hanem április, hiszen ugyanebben az időpontban a március zimankós volt. Viszont áprilisra az időjárás tényleg csodálatossá vált: se nem volt túl meleg, se nem túl hideg – az edzések kinti lebonyolításához tökéletes klímát kaptunk. Bár sütött a nap, és nem ártott az árnyék, az elviselhetőség mértékét mutatta, hogy Abigél is elmaradhatatlan kalapja nélkül tudott gyakorolni. 🙂
A kinti edzések a domboldalon zajlottak, modellezve ezzel a szegigaharai ütközet terepviszonyait. Vakondtúrások, lejtő/emelkedő nehezítette a mozgást, lehetővé téve, hogy a lábmunkát kifinomultabbá tegyék a harcosok. MIndamellett a combizmok kerülete biztosan mindenkinek nőtt valamennyit a négy nap alatt…
Főleg hogy naponta egy-másfél órát iaiozhattak is pluszban az elszántak. Az éles kardos gyakorlást már a teremben végeztük, amelynek mérete miatt leginkább ülve
dolgoztunk, a hangsúlyt szintén a csípő és láb helyes és tudatos használatára
fektetve. A csípőfigyelés dominanciája néha elterelte a figyelmet a kézhasználatról. Kérdezzétek Ferit!
A szállás és az étkezés, véleményem szerint, első osztályú volt. A vegán menü a Krisna-üzemeltetésű helyen alap, és ha sokaknak averziója is volt alapban a
húsmentes táplálkozással szemben (amelyet jól mutatott egy törölközőből kigördülő
szafaládé a szaunában, a második este), a minőségére és mennyiségére nem
lehetett panaszkodni. Többen hiányolták viszont a közösségi teret, egy termet,
ahol éjszakába menően lehet csoportosan ellenni. Sajnos, ez tényleg hiányzott,
ám kárpótolt minket a tábortűz, amelyet két este is lángra lobbantottunk.
Pár napon belül Szugavara-tábor! Más helyszín, de a lényeg ugyanaz: elmélyült gyakorlás, amely összetartja példátlan közösségünket