A Sensei a 12. század második felében, két meghatározó család, a Tairák és a Minamotók folyamatos küzdelmétől felkavart Japánban játszódik. A szerző egy fiatalember személyes történetén, életének buktatóin és sorsfordulóin keresztül vezet el minket a történet végkifejletéig, bemutatva a regény indulásakor még kiforratlan személyiségét, majd fokozatos átalakulását, az utat, ahogy elkényeztetett, az élet valóságától elzárt kyōtói udvaroncból kemény, harcedzett férfivá, elismert kardvívómesterré válik.
A könyvben minden megtalálható, amit egy regénytől, pláne egy ellentmondásaiban is lenyűgöző, különleges világban és kulturális háttérben zajló történettől elvárhatunk: szenvedély, kitartás, bosszú, gyűlölet, kegyetlenség és gyengéd érzelmek – egy gondosan felépített cselekménybe sűrítve. Olvasása közben kalandos részletek, szélsőséges helyzetek átélésére bőven kapunk lehetőséget.
Számomra, akinek az életében a japán harcművészetek némely ágának gyakorlása kiemelten fontos helyet foglalt el és képvisel ma is, a mű fordítása közben – talán nem meglepő módon – leginkább a párbaj- és csatajelenetek okozták a legnagyobb izgalmat. E részletek átültetésén dolgozva a rám törő harci láz gyakran elvonta a munkára fordítandó figyelmemet. Mi, férfiak ugyanis, ha bevalljuk, ha nem, kisgyermek korunktól kezdődően szeretjük magunkat elképzelni mások csodálatát kivívó különleges, és persze a mi győzelmünkkel végződő, számunkra dicsőséget hozó helyzetekben. Szeretünk belehelyezkedni a diadalmas megmentő, becses eszméért sikerrel küzdő vagy az igazság védelmében a rosszakat vert helyzetbe kényszerítő hős szerepébe.
A Sensei efféle beleélésre bőven ad esélyt. A lehetőséget, hogy az olvasó azonosuljon a főhőssel és a hozzá közelálló szereplőkkel, éppúgy felkínálja a mű, mint ahogy azt más romantikus regények esetében megszokhattuk.
Mindezek mellett, olvasása közben számtalan történelmi ténnyel, adattal, földrajzi ismeretanyaggal válunk gazdagabbá. Megismerkedhetünk több olyan szereplővel, akinek a megformálásához valóságos személyek szolgáltattak mintát. Képet kapunk a történetet magában foglaló időszak addigra kiépült és vasszigorral fenntartott hierarchikus viszonyairól, és beleláthatunk abba a szerepbe, amit a szamurájok töltöttek be ezekben a folyamatokban. Megérthetjük, hogy mi vezetett oda, hogy ez a réteg a szigetország társadalmi karakterének meghatározó eleme maradt még évszázadokon át.
David Charney a rendelkezésre álló életrajzi adatokból kikövetkeztethetően hihetetlenül sokoldalú, színes egyéniség és remek ember volt. A Sensei első, majd második részét élete utolsó negyedében jelentette meg, több évtizedes harcművészeti múlttal a háta mögött. Kitartó volt a sportban – ezt bizonyítja Tae Kwon Do-ban elért 7. dan fokozata -, és úgy érzem, kitartóan és következetesen készült e két könyve megírására is.
A 12. századi Japán történelmében és kultúrájában a szerzőét meghaladó tájékozottsággal bíró olvasók esetleg szembesülhetnek ismereteiktől eltérő részletekkel, ahogy ez bármely hasonló regény esetében előfordulhat, de az vitathatatlan, hogy David Charney az izgalmas történetbe ágyazva összességében színes, komoly, bőséges ismeretanyagot tár elénk. Törekvése, hogy gazdagon illusztrált, hiteles és változatos háttérbe illessze a jól megszerkesztett cselekményt, végig kiérezhető a könyv lapozgatása közben.
A Sensei fordításához és kiadásához nyújtott segítségért köszönettel tartozom Szabolcsnak, Milánnak és Lacinak. Hálás vagyok továbbá mindazoknak, akiknek a társaságában az elmúlt években – távol, de apró lépésekkel folyamatosan közelítve a Sensei szerzőjét inspiráló világhoz –, lehetőséget kaptam és kapok arra, hogy együttléteink, gyakorlásaink alkalmával a könyvet átitató hangulat, a fordítása közben megélt benyomások, és a harci jelenetek izgalma nagyon is valóságosan megérinthetnek.
(A könyv kedvezményesen megvásárolható az Akadémián. Keiko)