A japán Mikulás története

In Általános, Kölyök, Kultúrtörténet by Saricicek-Nyolczas Erika

Szent Miklós alakjával a japánok már a 16.századi keresztény portugál hittérítők kapcsán megismerkedtek, ám ez a jóságos, gyerekeket megajándékozó figura az ő kultúrájukban sem volt ismeretlen.

I. sz. 900 körül élt Kínában egy Kaishi nevű Zen buddhista szerzetes, aki szokatlan jókedélyűségével, életszeretetével jócskán kilógott a társai közül. Személye Hoteiosho, Hotei, Budai néven került át a japán hitvilágba és a 7 “szerencseisten” egyike lett. Kultusza az Edo-kortól lett népszerű. Ez a  kopasz, mosolygós, félmeztelen, pocakos, piros leplet viselő alak a gyerekek, jövendőmondók és kocsmárosok😃 segítője. Hátán nagy textilzsákot cipel, melyben a jól viselkedő gyerekeknek Újév környékén ajándékokat hoz. A feje hátsó részén is van szeme, így a csemetéket egész évben figyelni tudja. Gyakorta ábrázolják szekéren ülve, melyet csintalankodó gyerekek húznak.

 

Manapság, a karácsony közeledtével az európai típusú “Santa-San” és Hoteiosho egyaránt előfordulnak a japán ábrázolásokban, sőt néha e kettőnek “hibrid” változataival is találkozhatunk. A japán Mikulás olykor kimonószerű öltözetben jelenik meg, zsákjában madárkalitkát, napernyőt és egyéb csecse-becséket hoz, lábánál krampusz helyett egy majom ugrál.

Megmosolyogtató, hogy egy jól kimunkált marketing fogásnak köszönhetően egy harmadik típusú japán mikulás is született, ez pedig Harland Sanders, a KFC gyorsétterem alapítója. Az ő fehér szakállú, mindig mosolygós figuráját a japánok a mikulással kezdik azonosítani, és a fiatalok körében bevett szokássá vált, hogy karácsony táján a KFCből rendelnek ünnepi menüt, mert ez olyan nyugatias…