#8 Akuzava, az élő bizonyíték

 

A fenti kijelentés nem tőlem, hanem bizonyos Ellis Amdurtól származik. Ez a bizonyos amerikai úriember mintegy 20 éves kora óta, 1973-tól gyakorol aikidót, több aikidó témájú könyv elismert szerzője (érdemes utána olvasni), és az elmúlt 50 évben végiglátogatott számosat a legősibb harcművészeti iskolák és legelismertebb japán, kínai és egyéb mesterek közül. Ha ő azt írja egy külön cikkben, a japán harcművész Akuzava Minoruról, hogy a japán daitó-rjú hagyományok hatékonyságának élő bizonyítéka, az már önmagában érdeklődést ébreszt. Én azonban más miatt is szeretnék napjaink e kiváló harcművész mesteréről írni.

Mivel jelen cikksorozat a Keiko oldalon jelenik meg, ezért kézenfekvő, hogy vezetőnk, Somogyvári Szabolcs hagyományvonalát kövessem, annál is inkább, hiszen korábban (5. rész) idéztem Szabolcsot, aki felemlegette Akuzavát egyik mestereként. A legfőbb érv azonban a saját tapasztalat. 2015-16-ban olyan saját harcművészeti élményben és képzésben részesültem, amihez hasonlót korábban elképzelni sem tudtam: részt vettem Akuzava mester szemináriumain, és gyakorlatilag kézzelfogható közelségből tapasztaltam Takeda és Szagava szenszeiek tanításait – merthogy Akuzava ezen a vonalon tanult. Bámulatos volt látni élőben összehangolt testhasználatát és az ennek köszönhetően megsokszorozott erejét, illetve kérdéseket intézni hozzá, és társainkkal együtt elemezni az erre kapott válaszokat.

Az Akuzava-szemináriumok felbecsülhetetlen értéket jelenthetnek a harcművészeti fejlődésben, nem csak nekünk, aikidósoknak. Az Akuzava szenszei által alapított Aunkai olyan budzsucu, amelynek a gyakorlásán belül mindenki – értsd, pl.: az ütő-rúgó és a birkózó jellegű rendszerek követői is – megtalálja a szája ízének megfelelő segédletet. Persze, ahhoz, hogy az ember profitáljon az ott tapasztaltakból, és ne csak egy térdszalag szakadással gazdagodjon – ami velem egyébként megtörtént, mivel még nem teljesen értettem, milyen erőfeszítéseket, hogyan és milyen mértékben szükséges megtenni a cél érdekében – kellő rálátás és eltökélt gyakorlás kell. A következő írásomban rátérek arra is, mit tanulhatnak, gyakorolhatnak Akuzava szenszej követői, előtte azonban, a szokott módon írok pár szót magáról a mesterről.

Mivel a korábban emlegetett múltbeli nagy nevekkel szemben Akuzava Minoru esetében ma élő, ereje teljében lévő személyről van szó, csak röviden szorítkoznék a bemutatására, mondhatnám, amit csinál, az úgyis magáért beszél. Amint arról tudomásom van, ifjúkorában tornászként kezdte pályafutását, s ez már nyilvánvalóan megalapozott egy helyes testhasználatot. Azt követően a szanda nevű küzdősportban (ami a kickbox kínai rokona) ért el tekintélyes nemzetközi eredményeket. Az általa teremtett Aunkai több kínai rendszer elemeit is ötvözi, olyanokét, mint a hszingjicsüan, az úgynevezett „belső harcművészeti irányzatok” legrégebbi iskolája, illetve a Ji Ben Gong, ami alapvető „testépítő” gyakorlatok gyűjteménye. Jelentős hatással volt rá még Szagava Jukijosi Dajtó Rjú tanítása, hiszen még magától a nagy mestertől tanulhatott annak dódzsójában, illetve a Jagjú Singan rjú egy jeles instruktora. Utóbbi kiváló rendszer keretein belül, amely elismert úgy a taidzsucu (pusztakezes önvédelem), mint fegyveres harc oktatás terén, ifjúkorában Uesiba Morihei szenszei is több éven át tanult.

Innen eredezteti, tehát Akuzava szenszej leginkább annak a rendkívüli harci testhasználatnak az elsajátítását, amit saját, immár húsz éve fennálló iskoláján belül azóta is alkalmaz és oktat.

Következő írásomban megkísérlem majd számos, a Keiko gyakorlói számára nem ismeretlen elemét bemutatni az oktatásának, illetve szerény képességeimhez mérten rávilágítani, hogyan is születik az Aunkai varázslat, de addig megint csak arra bátorítom a lelkesebbeket, hiszen, ha valamire, akkor ilyesmire tényleg roppant hasznos az internet: nézzetek videókat erről a mesterről!