Ideje visszakanyarodnunk a konkrétumok felé. Két féle ember létezik, mondhatnánk itt is, az egyik, aki komolyan veszi az aikidósok kedvenc támadását, a csukló fogást, a másik, aki csak mosolyog rajta. Utóbbiak közé zömmel azok a professzionális harcosok tartoznak, akik értik, hogy a kézfej és a csukló a test marginális részei, de harci jártasság nélkül is elképzelhető, hogy ha valakinek a torkát szorongatjuk az kellemetlenebbül érzi magát, mintha a csuklóját markolásznánk.
Van mégis egy valami, ami miatt felül kellett vizsgálnom a fogással kapcsolatos kételyeimet, és ezt a „valamit” – meglepetés! – Szagava Jukijosinak hívják. Tacuo Kimura, Szagava harcművészeti vonalának örököse és az Áttetsző erő (Transparent Power) című könyv szerzője/összeállítója így ír erről: „Első találkozásomkor Szagava szenszei-jel, először értettem meg, hogy a fogás akár a leghatékonyabb támadási mód lehet. A Szenszei fogásában teljesen képtelen mozdulni az ember. Mármint képtelen vagy támadólag használni a kezed vagy a lábad.”
A nagyszámú korabeli beszámolóból kiindulva, amelyek alátámasztják a fenti állítást, illetve abból a tényből, hogy a mester mégiscsak nyolcvannál is több évig tökéletesítette harcművészetét, hitelesnek gondolom, hogy bizonyos feltételek megléte mellett a harcos test olyasmire is képes, ami első ránézésre nehezen érthető. Ezt nevezzük jelen írás elejétől fogva aikinak. De hol kapható? Szagava szenszei tanításainak az előbb említett Áttetsző erő (japánul Tomei na Csikara) című gyűjteményben azt prognosztizálja, hogy a test kellőképpen átalakítható, ha az ember különféle megközelítési módokat kipróbálva, napi rendszerességgel rendületlenül gyakorol 20 éven át. Röpke tíz év alatt, szerinte erre még egy zseninek sincs esélye.
A továbbiakban hadd támaszkodjak az említett könyvre, és azokra a főbb kijelentésekre, amiket a mester az aikiról, saját testhasználatáról, illetve a követendő elvekről tett. Elnézést, amiért nem töröm majd meg a szöveg viszonylagos tartalmi egységét azzal, hogy minden második mondat után referálok az oldalszámra.
Az aikiról: „Van egy elv, ami által az ellenfél egyensúlya megtörhető, de ha ezt az elvet meg is tanítom, amennyiben a harcos teste nem lett megfelelően kiképezve, továbbra is képtelen lesz alkalmazni azt. […] Az aiki semlegesíti az ellenfél erejét, oly módon, hogy a tiéd Láthatatlan Erőként áramolhasson, amelynek lehetetlen ellenállni. Egyben ez az erő arra kényszeríti, hogy szorosan fogásban maradjon, és képtelen legyen szabadulni – ez valóban nagyon nehéz. […] Az aiki alapvetően támadás. A védekezést elkerülhetetlenül meg lehet törni. […] Nem befogadod a támadó erejét, hanem megelőzöd az erőadást. Nem hagyod, hogy hasson rád.” […] Számomra elegendő, ha csak pár millimétert mozdítom a testem, és az ellenfél máris képtelen használni ellenem az erejét. … Nem számít milyen módon támad az illető, ha csak egy kicsit is mozdulok, ki tudom billenteni az egyensúlyából. […] Egyfajta láthatatlan erőt használok, amit a vállam megfeszítése nélkül közvetítek.”
A harcos test és erő használatáról: „A budzsucuban használt erő fajtája minőségileg különbözik a hétköznapi erőtől. Feltétlenül el kell sajátítani a budzsucuban alkalmazandó erőhasználatot. […] A bonyolult technikák helyett összpontosítsunk az alapokra, a lábakra és a csípőre. […] A lábaid képesek kell legyenek könnyedén mozogni. … Megfeszített lábakkal egy helyben állni nem jó. […] A tartás legyen egyenes. Tilos előredőlnöd. […] Bár azt mondják, hogy a hara nagyon fontos, ne feszítsd meg azt. Ha sok erőfeszítéssel töltjük meg a harát, képtelen leszel előre mozdulni… A harát mozgásban kell megteremtened. […] Azután alkalmazd a technikát, ha teljesen kimozdítottad az ellenfelet az egyensúlyából. […] A legrosszabb, amit tehetsz, félbehagyni a technikát, mert nem úgy sikerül, ahogy tervezted. Még ha hibáznál is, a valódi küzdelemben nem kezdheted elölről… folytatnod kell a befejezésig. […] Gyakorlás közben mindig gondolj a valódi küzdelemre. … Vigyázz, hogy ne hagyj rést. Ha támadnod kell, azonnal tedd meg, halogatás nélkül. […] Ne gondolkodj. Gyakorlás közben fontos az intuíció kiművelése. […] El kell jutnod arra a pontra, amikor a tested már csak teszi a dolgát.”
Ahogy azt hallottuk elszánt gyakorlás nélkül mindez nem megy, de így most a gyakorlások közt is tudunk miről elmélkedni.