A helyes szemléletű harci gyakorlás a jelenbe kerülésre „készít” fel.
Jelenben a harcos elme elvész „harcosnak” lenni: pusztán elme marad, éber figyelem.
A jelenlét mindig természetes (erőfeszítés nélküli). Súlyos helyzetben is az.
Nem mérlegelsz, nem okoskodsz, nem erőlködsz – egyszerűen jelen vagy, benne vagy a szituációban. Ha fenntartod az állapotot (nem teszel bele feszültséget, ellenállást), maradsz a jelenben, ha nem, a helyzetet (szituációt) problémává alacsonyítod, és máris minták alapján kezdesz működni (erőlködni kezdesz, technikán agyalsz, megfeszülsz, stb.).
Harci helyzetben egy pillanat alatt „ebbe” a jelenbe kerülsz. Ha kardot húznak veled szemben vagy ökölpárbajra hívnak. Rajtad áll, meddig maradsz ott…
A jelenlét az az állapot, amelyben nincs ellenállás. Nem állsz ellen annak, ami van, de annak sem, ami nincs. Teljes elfogadásban vagy, ami azonban nem eredményez lassúságot, tompaságot. Jelenlét állapotában hatalmas energiák szabadulnak fel. Mint gátját átszakító folyó, amelyet lefojtottak…Szabad áramlásban mérhetetlen az erő. Semmi más dolgod nincs, mint hagyni elsöprődni az akadályokat a jelenlét előtt.
A jelenlétbe kerüléshez kapaszkodókra van szükség. Egyfajta gyakorlásra van szükségünk.
A harcművészet legalapvetőbb kapaszkodói a testtartásra, a légzésre való figyelés: azaz maga a figyelem megvalósítása.
A részlet a JK Oktatóképzés A harcos elme működése című jegyzetanyagából való.
Tigrises kép: Photo by Frida Bredesen on Unsplash