Az idei tavaszi félév komoly projekttel indult: belefogtunk a japán kardvívás oktatóképzésbe (JKOK). Erre a kardvívás iránti érdeklődés növekedése miatt volt szükség, illetve azért, mert többen kifejezték azon igényüket, hogy intenzívebben szeretnének elmerülni a japán kardvívás elméletében és gyakorlatában, hiszen rövidebb-hosszabb távon foglalkoztatja őket az oktatás gondolata.
Sokat morfondíroztunk, hogy vágjunk bele. A japán harcművészetek, benne a kardvívás tanulása és tanítása nyilván nem egyszerű és nem rövid folyamat. De látható vált, hogy iskolánk elmúlt évekbeni pedagógiai és szakmai fejlődése lehetővé teheti, hogy célirányosan fejlesszük azokat a készségeket, amelyek alapján a haladóvá, ill. az oktatóvá válás folyamata felgyorsulhat.
Két irányból kellett hát megalapoznunk az oktatóképzés fundamentumát: a technika és a pedagógia felől.
Én még úgy tanultam a technikákat Japánban, hogy szenszei megmutatott egy (1 db!) formagyakorlatot, majd egy évre hazaküldött gyakorolni. Mikor újra kimentem hozzá, kijavította a felszedett hibákat, és mutatott egy másik gyakorlatot. Így ment ez évekig.
Az idők változnak. A vázolt helyzetnek megvan a maga romantikája, de állítom, hogy nálunk sokkal hatékonyabban lehet tanulni. A siker mutatója, hogy lelkes tanítványaim egész egyszerűen technikailag gyorsabban fejlődnek, mint én annak idején.
Komolyabb problémát jelentett a JKOK pedagógiai részének kidolgozása. Észleltem, hogy a legnehezebb kérdés egy oktatónak, hogy kinek/mikor/mit javítson. Ez egyértelműen nem technikai kérdés, hiszen a legképzettebb kardvívó sem biztos, hogy megfelelő javítást eszközöl egy kezdőn. Egy professzionális tréner barátom hívta fel rá a figyelmemet, hogy tökéletesen nem klónozható egy jó tanár, de a tanítási folyamat tökéletesen leképezhető. Ezt a pedagógiai (metodikai) kérdést raktuk tisztába az oktatóképzés indulásához.
Hazudnék, ha azt mondanám, előre láttuk a tanítványok fejlődési irányát és mértékét. A rendszer rugalmassága azonban lehetővé tette, hogy gyorsan alkalmazkodjunk.
A képzés számokban:
- a JKOK 1. közel 5 hónapig tartott.
- A normál (heti) edzések mellett 8 intenzív napot + 2 nap intenzív szemináriumot foglalt magában.
- Született 14 előadásanyag (több, mit 100 oldal): 12 kardvíváselméleti, 2 pedagógiai
- 7 fő kezdett neki, ebből 5 tudott záródiplomát szerezni
A gyakorlások igen mélyek, komoly koncentrációt követelők voltak. Egyfelől, a tanulók technikai fejlődését komolyan felturbóztuk, másfelől, rávezettük őket, hogy „tanuljanak meg a sorok között olvasni” – vagyis kialakuljon az az oktatói látásmódjuk, hogy egy kezdő technikájában óhatatlanul jelenlevő hibahalmazból kiválasszák azokat a markáns pontokat, amelyek kijavítása tényleg hozzájárul a gyors fejlődéshez.
Januárban indul a következő alapfokú oktatóképzés, és folytatjuk a második szintet is. És ami nagyon fontos, hogy oktatójelöltek és a jelenlegi oktatók között nagyon szoros szakmai és emberi kapcsolat alakult ki, amely a jövőre nézve igen perspektivikus 😊