Felütés
Sokan úgy hiszik, hogy az aikit mint harcművészeti és testhasználati elvrendszert Uesiba Morihei (Ueshiba Morihei), az aikidó létrehozója alkotta meg. Valójában a fogalom már hosszú idővel előtte létezett az ősi japán harcművészeti rendszerekben, de tény, hogy hivatalosan a XIX. század végén, egy Bukocukodzsi nevű japán úriember nevével fémjelzett Budo Hikecu Aiki no Dzsucu című könyvben írtak róla. Álljon itt két idézet a műből, jómagam szabad fordításában:
„Az aiki művészete a legmélyebb és legtitokzatosabb művészet az egész világon. Ez minden japán harcművészet titkos alapelve. Aki elsajátítja azt, páratlan és zseniális harcossá válhat.”
„Még mielőtt azok ketten összecsaptak volna, és mikor még a kardjukat sem húzták elő, egyikük már uralta a másik elméjét. Külső szemlélő számára nehezen érthető ez, de ilyenkor már nincs többé szükség harcba szállni a másikkal – ez az aiki no dzsucu (jutsu) (az aiki művészete).”
Ha érdekel mindez a gyakorlatban, vegyél részt egy aikidó alaptanfolyamunkon.
Jómagam 2008-ban találkoztam először a technika központú aikidótól független aiki fogalmával egy japán mester, Maekava Nobuo szenszei (sensei) szemináriumán, akinek utána tanítványa is lettem. A szóban forgó mester bizonyos Ókamoto Szeigotól tanulta az aiki használatát, ő pedig Ószenszei (O-sensei) kortársától, Horikava Kódótól, aki Takeda Szókaku (Takeda Sokaku) tanítványa volt.
Az azóta eltelt idő során a gyakorlásban tapasztaltak alapján jutottam arra, hogy most néhány rövid írás keretében elmélkednék kicsit az aikiról. Nem annyira az előbb említett, hanem inkább a Keiko gyakorlói által jobban ismert hagyományvonalra alapozva, aminek a középpontjában Szagava Jukijosi (Sagawa Yukiyoshi) áll. El szeretnék majd elmélkedni bizonyos dolgokon, amiket a Szagava iskolát is megjárt Akuzava Minorutól (Akuzawa Minoru) leshettünk el, amikor bő fél évtizede, Somogyvári Szabolcs vezető oktatónk meghívására többször is hazánkban járt. És persze visszakanyarodnék egészen Szagawa szenszei tanítójáig, Takeda Szókakuig, aki nem mellesleg Uesiba Morihei mestere is volt, és sokak szerint a letéteményese mindannak, amit ma nyugaton a japán eredetű harcművészetek kapcsán belső útként ismerhetünk és gyakorolhatunk.
Igaz, első magyarországi aikidó oktatóm anno azt mondta, ő akkor hiszi el az aiki létezését, ha valaki a dojojában a levegőbe emelkedik és körbe lebeg. Hát, vizsgáljuk meg, szüksége van-e ilyesmire, például egy Keiko gyakorlónak ahhoz, hogy komolyan vegye az aiki gyakorlását.
A sorozat következő epizódja ITT olvasható.
Ha érdekel mindez a gyakorlatban, vegyél részt egy aikidó alaptanfolyamunkon.