A szenior szerepkör egy harcművészeti közösségben

Egy csapat fejlődésével óhatatlanul együtt jár a hierarchia kialakulása. Leegyszerűsítve: kezdők, haladók, oktató(k) dolgoznak együtt. A csapat prosperáló működéséhez nyilvánvalóan fontos, hogy mindenki a saját szerepét lássa el a tudás „átörökítésének” láncolatában. A tudás forrása jó esetben a mester, akinek a tanításából táplálkozó haladók felvérteződnek a kezdők segítésére – e képlettel a tudásbeli mélyülés organikusan teremtődik meg csapatszinten.

Egy támogató közösségben óhatatlanul felmerül a „túltanítás” problémája. Ez alatt azt értem, hogy csupán jó szándékból, de a haladó tanítvány egy kezdőnek a szükséges mennyiségnél többet akar megtanítani a kelleténél. Ezzel a komoly hibát követ el.

Hogy kerüljük el ezt a hibát? Két módja van.

Egyrészt az oktatóvá válás szándékát megfogalmazva, edzésről edzésre válunk tudatosabban oktatóvá. Ez nem a technikáról szól. Éberen figyeljük a mester pedagógiáját, és egyre jobban megértjük, kinek-mikor-mit tanítsunk. Felismerjük magunkban a fölösleges tanítói allűröket, és nem megyünk velük. Részt veszünk oktatóképzés programon, pedagógia kérdésekkel bombázzuk a dódzsó vezetőjét, és mindig szem előtt tartjuk, hogy a kevesebb több…

A másik út igazából egyszerűbb. Ebben az esetben a japán harcművészeti hagyományhoz fordulunk tanácsért, ahol a legmélyebb tanítás a „figyelj, gyakorolj, és maradj csendben!” Ennyi. Azt gondolom, ez nagyon bölcs utasítás. Betartásával két legyet ütünk egy csapásra. Egyrészt a fókuszt az önfigyelésre (saját magunk hibájának felismerésére) irányítjuk, másrészt, a verbális magyarázat lehetőségének hiányában, pusztán a gyakorlat szintjén igyekszünk korrigálni a másikat. Ez utóbbi módszer tesz csak hozzá igazán önfejlődésünkhöz, hiszen egyre nagyobb és nagyobb tudással kell rendelkeznünk ahhoz, hogy szavak nélkül érjünk el eredményt. Én mindenkinek ezt az utat javasolnám.

A magas szintű szenior olyan, mint egy bábjátékos. Látható és láthatatlan szálakkal vezeti, tanítja helyes és harmonikus mozgásra a kezdőt. Minél nagyobb a tudásod, ezt annál inkább meg tudod tenni. Ki látott már olyan bábmestert, aki szóban utasította a bábuját? Haladóvá válva légy éber, és minden magyarázat előtt mérlegeld, melyik irányba kívánsz menni a tanítás útján.