Az Akadémián sokszor hangsúlyozzák, hogy a nyitott mellkas mennyire fontos a helyes mozgásokban, és hogy annak kifejlesztése az egyik legnehezebb feladat. Harcművészek sokat beszélnek a gyakorlás mélységéről, lelki tartalmáról, valamint a személyiség formálódásáról mindeközben. Ez teljesen misztikusnak, valóságtól elrugaszkodottnak tűnhet a kívülállók számára. Belegondolva érthető, hiszen mi köze lenne a mozgásnak, vagy néhány gyakorlatnak az ember lelkéhez, személyiségéhez? Ennek megértése érdekében számolnék be egy személyes példáról, reménykedve abban, hogy esetleg a jelenleg harcművészeteket nem gyakorlók is jobban elhiszik, hogy itt nem csak a test edzéséről van szó.
2013 tájékán, mikor elkezdtem Szabolcshoz járni felnőtt edzésre, egyfajta beesett mellkasú, görnyedt fizimiskám volt, ráadásul erős önbizalomhiánnyal küzdöttem. Az irányzatban, melyet gyakorlunk, az egyik legfontosabb alapkő a helyes tartás, benne a nyitott mellkas. Ezek hosszas gyakorlását követően egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ahogy természetesebbé vált helyes tartásom és nyílt a mellkasom a gyakorlások során, úgy vált a hétköznapokban is tudatosabbá a megfelelő tartás, és magától erősödni kezdett egy egészséges önbizalom érzet. Azt is észrevettem, kényelmessé (komfortossá) az új tartás és új mellkas nyitottság csak akkor válik, ha tudatosan magabiztosabban állok a partneremmel szemben. Felismertem, hogy a mellkas nyitottságát és az önbizalmat csak egyszerre tudtam fejleszteni, azaz a testet, a lelket és a személyiséget is érintette a gyakorlás – amely folyamat azóta is tart.
Természetesen a példa személyes, nem egyértelmű, hogy mindenki esetében a nyitott mellkason keresztül vezet az út a mélyebb megértés felé. De szerettem volna a misztikum hangsúlyozása helyett egy konkrét, megfogható példával rávilágítani a testi-lelki edzés összefüggését illetően. Amennyiben sikerült új szempontot adnom a kedves olvasónak bárminemű harcművészet kipróbálásához, a gyakorlás elmélyítéséhez, már megérte leírnom ezt a néhány sort. Jó gyakorlást kívánok mindenkinek.
A kép illusztráció: Seth Doyle on Unsplash