Tenshin Shóden Katori Shintó Ryú
A Katori Dzsingú
A katori iskola esetében az előbb említett földrajzi hely és a sintó vallás metszéspontja a Katori szentély. Ide kapcsolódik az iskola megalapítása és maga az iskola elnevezése is. A szentély a mai Csiba prefektúra északi részén, Katori városban található. Alapítását Dzsinmu 18. évére (i.sz. 642) teszik. A sintó szentélyeket rangjuk szerint hierarchiába sorolják. A Meidzsi kor (1868-1910) előtt három sintó szentély viselhette a Dzsingú címet, amely a szentélyek között a legmagasabb rendet jelentette. E három szentély a Katori, az Isze, és a Kasima szentély volt. Közülük az Isze nagyszentély a sintó első számú szentélye, de sokak szerint a legfontosabb a Katori.
A szentélyben Fucunusi no ókami-t tisztelik. Ő többek között az ország védelmezője, a mezőgazdaság és kereskedelem fellendülésének istensége és egyben a harci művészetek istensége is. Máig sok harcművészettel foglalkozó dódzsóban a kamizán, a kis oltáron vagy a terem sómenjén (a fő helyen) az ő neve szerepel. Emellett imádkoznak hozzá a családi biztonság, a házasság, a biztonságos szülés miatt, de a béke a diplomácia ősi istenségeként a szerencse és győzelem, a biztonságos közlekedés vagy a katasztrófák elhárítása miatt is hozzá fordulnak. Népszerű istenség volt már a középkortól kezdve, kultusza széles körben elterjedt, amit bizonyít, hogy rengeteg temploma található az egész országban.
A legenda szerint Amateraszu ómikami, a Napistennő parancsára Amenohohi ho mikoto leszállt Asihara no nakacukuni-ba (ez a mai Japán) Ókuninusi no kami-hoz, hogy Amateraszu fiának követelje a földet. Amenohohi no mikoto azonban nem teljesítette feladatát, hanem ott maradt és Ókuninusi no kami szolgálatába állt. Ezután Ame no vakahiko-t küldték, azonban ő Ókuninusi no kami lányát vette feleségül és magának akarta a földet. Ezután a két kudarc után harmadszorra Fucunusi no ókamit és Takemicudzucsi no kamit (ő egyébként a Kasima Dzsingú fő istensége) küldték. A két istenség Iszana no ohamában ért földet. Vittek egy kardot (Tocuka no curugi), amit feltartva kimutatták harci erényeiket és amivel engedelmességre kényszerítették Ókuninusi no kamit, aki átengedte Amateraszu no ómikaminak Japánt. A két istenség átvette Ókuninusi no kamitól a Kunimuke no hirohoko-t (országbékét hozó lándzsát) és békét teremtett az országban…
A Katori szentélynek szoros kapcsolata van a császári családdal. A Meidzsi-korszak után a kanpei taisa, majd 1942-ben a csokuszaisa rangot kapta meg. Ez utóbbi azt jelenti, hogy közvetlen a császári család fennhatósága alatt áll. Minden évben április 15-én ünneplik a szentély napját, amire felajánlás érkezik a császári családtól.
A katori szemszögéből a Katori szentély és Fucunusi no ókami azért fontos, mert ő a harci művészetek istensége és neki szentelték a szentélyt. Már a kora középkortól a harcosok, csatába indulók körében elterjedt, hogy a hadi szerencséért a Katori szentélyben imádkoztak mielőtt útjukra indultak. A sors úgy hozta, hogy a katori iskolát alapító Iizasza Csóiszai a Katori Dzsingú közelében született és élt.
Az alapító
A katori megalapítója, Iizasza Csóiszai Ienao-ko 1387 – 1488 (május 26.) (Gencsú 4. éve – Csókjó 2. éve 4.15) között élt a hivatalos kánon szerint. Más helyen úgy olvashatjuk, hogy később, 1428-ban született. A család életéről a fennmarad helyi történeti feljegyzésekből, a Katori gun történetéből és a Tako macsi történetéből tudunk meg részleteket. Többek között, hogy az Iizasza család korábban Izasza mura Uhee és Kaneheie néven is szerepelt. Iizasza Ienao ebbe a vidéki szamuráj családba született a földesúr fiaként, Katorigun Iizaszamura-ban, (a mai Tako város területén). Innen később a család Jógoro Murajamazaki-ba (a mai Katori város területére) költözött.
Az Izasza család a Csiba klán vazallusa volt. A kora középkori Japánban ez többek között harci szolgálatot is jelentett háború során. Ienao már fiatal korában kitűnt a kard és a lándzsa használatában szerzett jártasságával. Feljegyezték róla, hogy sok csatában szolgált bátran, egyszer sem veszítve. Ienao Kiotóban is megfordult, ahol Asikaga Josimasza sógun szolgálatában harcolt, de egyes feljegyzések szerint nem látták szívesen, ezért visszatért keletre, és dódzsót nyitott a Katori Dzsingú közelében.
1455-ben Csiba Tanenobu a Csiba klán 18. feje, Ueszugi Noritada kantókanrei (a keleti tartományok urának helyettese), Ueszugi Fuszaaki és Asikaga Sigeucsi kamakurakubó (a sógunátus kamakurai vezetője) hatalmi harcába keveredett. A harcokban a vesztes oldalon állt, ezért öngyilkos lett. Mivel apja és korábban bátyja is meghalt ezzel a Csiba klánnak vége lett. Ezután a Csibákat szolgáló Ienao figyelme még jobban a harcművészetek felé fordulhatott.
Még egy rejtélyes epizódot jegyeztek fel róla. Történt, hogy Ienao szemtanúja volt, hogy a Katori szentély forrásában/kútjánál lovát mosó ember és a ló is hirtelen meghalt. Ienao ebben a katori szentély istenségének erejét vélte felfedezni. A források szerint ennek az élménynek a hatására kezdett még elmélyültebben harcművészettel foglalkozni, keresve annak legmélyebb értelmét. Kemény gyakorlásba kezdett a Baibokuszan Fudandzso nevű helyen. Nevét Csóiszai-ra változtatta és 1000 napon és éjjelen át a Katori istenségéhez imádkozott miközben megtisztulási rituálékat végzett és edzette testét. A legenda szerint végül megjelent neki a szentély istensége és isteni kijelentést tett: „Ezután neked kell lenned a kardvívók mesterének!” Majd átadott neki egy tekercset (Mokuroku heiho no sinso). Csóiszai a kardvívó iskoláját ezután Tensin sóden katori sintó-rjú-nak nevezte el, utalva az isteni és igaz átadásra (tensin, ill. sóden).
A kevésbé misztikus változat szerint Csóiszai a tanítást egy sugendzsa-tól kaphatta meg. A sugendzsa – vagy más néven jamabusi – a sugendó gyakorlóját jelenti. A sugendó egy több vallási irányzatból egybegyúrt vallási hagyomány, mely sintó, ezoterikus buddhista, taoista elemek mellett népi hagyományokat is tartalmaz. A sugendzsák főleg hegyekbe elvonulva gyakorolták eszkétikus spirituális gyakorlataikat. A sugendó pontos tanai mára elvesztek, de annyi ismert, hogy spirituális és gyakorlati vonalon is magas szintű ismereteik voltak.
Bármelyik változat is igaz, az alapító olyan rendszert hagyott maga után, ami megfelelt a kor harci művészetekkel szemben támasztott követelményeinek. A katori egy un. szógó budzsucu, azaz összefoglaló harci iskola, melynek tanításai szisztematikusak és nagyon széles területen adnak ismereteket kiterjedve a különböző fegyverekkel és karddal történő gyakorláson túl a feng sui, a jin-jang elméletére, a gyógyításra, a mudrák ismeretére vagy az asztrológiára. Emellett nindzsucu elemeket, várépítészetet és stratégiát is tartalmaz. Akkoriban hasznos volt a harci legyező használata ugyanúgy, mint a páncélban úszás, lovaglás vagy épp a füsttel történő jelzés, ami szintén a tananyag részét képezte. Ehhez valószínűleg felhasználta a korábban is létező, de addig nem formákba öntött katori-ken és kasima-ken nevű iskolák elemeit. Mindemellett Csóiszai a Muszó Dzsikiden rjú iskola 7. nagymestere is volt egyben.
Csóiszai életének utolsó éveiben visszatért Izasza faluba. 1487-ben megalapította a Njoiyama dzsifukudzsi nevű singon mikkyjó buddhista templomot, ami máig létezik és jelenleg a 39. apát vezeti.
A katori helye a japán harcművészetekben
A japán kardvívó iskolákat három gen-rjúra, azaz alapvető ágra osztják. Ezek a sintó-rjú, a nen-rjú és a kage-rjú iskolák. A katori sintórjú értelemszerűen a sintó-rjú iskolák képviselője. Az összes sintó-rjú iskola a katorihoz kapcsolódik, annak leszármazása. Ilyen pl. a Kasima sintó-rjú (Bokuden rjú), de a katoriból eredeztethető számos más iskola is, pl. a Kasima-rjú, Kasima sin-rjú (Macumoto), az Arima-rjú, az Icsiu-rjú, vagy a Sigen-rjú is. A katori egyébként máig az Izasza család nevével fémjelzett, a nagymesteri pozíció a családon belül öröklődött generációról-generációra. A honbu dódzsó (Ótake Riszuke által vezetett központi dódzsó) jelenleg is a Katori Dzsingú közelében található.
A katori iskola nagymesterei (szóke):
- Iizasza Jamasiro-no-Kami (később Iga-no-Kami) Csóiszai Ienao
- Iizasza Vakasza-no-Kami Moricsika
- Iizasza Vakasza-no-Kami Morinobu
- Iizasza Jamasiro-no-Kami Moricuna
- Iizaza Szaemon-no-Dzso Morihide
- Iizasza Oi-no-Kami Morisige
- Iizasza Suri-no-Szuke Morinobu
- Iizasza Suri-no-Szuke Morinaga
- Iizasza Suri-no-Szuke Morihisza
- Iizasza Suri-no-Szuke Moriszada
- Iizasza Suri-no-Szuke Morisige
- Iizasza Suri-no-Szuke Moricugu
- Iizasza Suri-no-Szuke Morikijo
- Iizasza Suri-no-Szuke Nagateru
- Iizasza Suri-no-Szuke Moriteru
- Iizasza Suri-no-Szuke Morisige (Kan-Rikuszai)
- Iizasza Suri-no-Szuke Morifusa
- Iizasza Suri-no-Szuke Moriszada
- Iizasza Suri-no-Szuke Kindzsiro
- Iizasza Suri-no-Szuke Jaszuszada (jelenleg)
A katori a 20. században
A 18. szóke, Iizasza Moriszada fiú örökös nélkül halt meg 1896-ban. Megszakadni látszott a családon belüli öröklődés, de végül a Moriszada lányának férje vette fel az Iizasza nevet és lett Iizasza Kindzsiró néven a 19. szóke. A 18. szóke halálakor kilenc magas rangú tanítvány (sihan) élt, akik 70 és 38 év között voltak. 1917-ben bekövetkezett haláláig Jamagucsi Kumadzsiró (Eikan) volt, aki irányította a katorit és segítette a 19. szókét.
Jamagucsi halála után pedig a többi nyolc sihan vezette a katorit. Név szerint Kamagata Minoszuke (ő is hivatalos képviselője volt a katorinak), Tamai Kiszaburo, Shiina Icsizo, Ito Tanekicsi, Kuboki Szozaemon, Iszobe Kóhei, Hajasi Jazaemon, és (Motomija) Hongu Toranoszuke. Mindegyikük stílusban némileg különbözött egymástól.
A katori jelene
A katori 20. századi történetének fontos tényezője, hogy a 19. nagymester és a 20. nagymester (szóke) nem gyakorol(t), a stílust fél évszázadon át 2017 szeptemberéig Ótake Riszuke képviselte. Mindemellett rajta kívül is több jeles képviselője volt a katorinak, akik stílusa (ha) önálló katori ágként él. Ezek közül az egyik legjelentősebb iskolavezetőnk, a jelenleg is aktív Szugavara Tecutaka mesteré.