1803-ban Japán keleti partjánál, Hitachi tartományban a halászok egy vízben lebegő fura objektumra lettek figyelmesek, ami azóta is izgatja a történészek, néprajzosok és Ufo-hívők fantáziáját. Ez a „valami” az utsuro-bune, utsuro-fune, urobune (üres,üreges hajó) néven vált ismertté. Az ügyben 1844-ben, 1925-ben és 1962-ben hivatalos nyomozás is indult.
A történteket 3 különböző, illusztrált kéziratban is megörökítették:
1.Toen Shōsetsu (mesék a nyúl kertjéből) Írta:Kyokutei Bakin, 1825.
2.Hyōryūkishū (köznépi történetek), ismeretlen szerző, 1835.
3.Ume-no-chiri (sárgabarack por(?)), Írta:Nagahashi Matajirō, 1844.
(a témával foglalkozó kutató Kazuo Tanaka 2010-ben további illusztrációkat és további kéziratos említéseket is talált)
A legenda szerint a halászok,miután észrevették az utsurobunét a partra vontatták és jól szemügyre vették. Egyesek szerint a hajó alakja egy kerek, domború rizsfőző edényhez hasonlított, másokat inkább egy templomi füstölőre emlékeztetett. Kb. 3 méter magas és 5 méter széles volt. Felső része vörös színű, a halászok szerint talán rózsafa. A tetején üveg vagy kristály ablakok futottak körbe, melyek -a halászok elmondása alapján- valamilyen fagyantával voltak tömítve. Az alsó rész fém borítású volt, melyről a szemtanúk azt állították, hogy ilyesfajta fémmegmunkálási technikát előtte soha nem láttak. A fedél felnyitását követően a belsejében is körülnéztek. A falat ismeretlen írásjelek borították (néhányat közülük az illusztrációk is megörökítettek). A belső térben két lepedőt, egy vízzel teli edényt, valamint szárított húsra emlékeztető élelmiszert találtak. A hajóban egy fiatal, kb. 150 cm magasságú nő utazott, kinek haja és szemöldöke vörös volt, a hajából pedig egy hosszú, fehér, szőrmére emlékeztető „pót-copf” lógott ki. (Effajta frizuradivatra egyetlen ázsiai vagy európai kultúrában sem találni utalást…) Bőre szokatlanul halvány volt. Felül szűk, lefelé bővülő, elegáns ruhát viselt, melynek anyagát a szemtanúk nem tudták meghatározni, mivel semmilyen általuk ismert textilfélére nem hasonlított. A nő barátságosan és udvariasan viselkedett s valami ismeretlen nyelven beszélni is próbált, ám a halászok nem értették. Kezében egy kb. 60 cm nagyságú dobozt szorongatott és nem engedte, hogy bárki megérintse vagy kinyissa azt. Az esetet a halászfalu idős elöljárója elé terjesztették, aki úgy gondolta, hogy a nő valamely messzi birodalom hercegnője lehet, aki megcsalta a férjét. A szeretőt elkapták, levágott fejét egy dobozba tették, a hűtlen asszonyt pedig szeretője fejével együtt egy fura járműben kivitték a tengerre, majd sorsára hagyták. Ezt a magyarázatot az elöljáró abból következtette, hogy fiatal korában hallott egy történetet egy korábban partra vetődött hasonló hajóról, melyben nőt ugyan nem találtak, de egy férfi fejét tartalmazó ládikót igen.(Effajta halálbüntetésről egyébként nem maradtak feljegyzések egyetlen kultúrából sem…) A falusiak végül úgy döntöttek, hogy visszaültetik a nőt a hajóba és visszaengedik a tengerbe.
A történtekre számos teória látott napvilágot. Az utsurobune-ügy 1844-ben történt első kivizsgálásakor Kyokutei Bakin hivatkozott egy oroszokról szóló japán nyelvű könyvre, melyben leírják, hogy a vörös haj az oroszok körében gyakori, valamint megjegyzi, hogy az utsurobune belsejében látható szimbólumokhoz hasonlót egy 1825-ben japán partoknál rekedt brit bálnavadász hajón már látni vélt. Későbbi vélekedések szerint az objektum egy hőlégballon utazókabinja lehetett, ami a tengerbe zuhanását követően a japán partokig sodródott. Mások egyszerű népmesének gondolják és párhuzamba állítják egy 7. századi történettel, melyben a kínai császár leánya (Wake-hime), mostohaanyja elől menekülve hasonló vízi járműben jutott el Japánba. A lányt később Iyo tartomány hercege feleségül vette, s kettejük gyermeke Ochimiko lett a Kōno-klán alapítója.
Bárhogy is volt, az utsurobune története azóta is töretlenül él a japán köztudatban, a manga-képregényekben, és az UFO-hívők lelkében.
