Tegnap megtartottam a három napos nyári AIKI edzőtáborunk utolsó edzését is. Sebtiben, friss élményektől felvillanyozódva írnék néhány sort az eseményről.
A Keikóban az alapok gyakorlása nagyon fontos, a hétköznapi edzések nagy része a kihonról szól. Ezért is felüdülés, ha rövid időtartam alatt sok órát tudunk gyakorolni (=edzőtábor), hiszen ilyenkor van idő olyan részletekkel, olyan motívumokkal foglalkozni, amelyek a hétköznapok sokrán ritkábban fordulnak elő.
A mostani táborban igyekeztem csak egy-két alapelvre koncentráni, viszont azokat konzekvensen és színesen, több oldalról megközelítve végig vinni a 3 nap során. Oktatóként szerencsés helyzetben vagyok: a kiemelt topikok azok a dolgok, amelyek mostanság a leginkább foglalkoztatnak – ezeken most közösen dolgoztunk.
Elsőként a belső erő megjelenését szolgáló izolációval foglalkoztunk, a szokásos, erősítő kúszásaink közül egyet kiemelve azt párban, ellenállással szemben gyakoroltuk. Megtapasztaltuk, hogy a feszültségmentes kiindulási helyzetben mekkora erő lappang – és ezt mindenki még a rúgásban is megtapasztalhatta (holott az nem a mi profilunk).
A null energiás kiinduló helyzet két további alapelvet hozott elő: az egyik az „olvashatatlanság”, a másik a „támadás mögött mozgás”. Az olvashatatlanság lényege, hogy adott mozdulat a másik számára annak megtörténtéig rejtve maradjon – kizárva ezzel őt a változtatás lehetőségéből. A támadás mögötti mozgás annak kimunkálása, hogy a térben akár brutál erővel is fixált támadást vissza tudjunk fordítani, és ennek eszköze, hogy először nem ott dolgozunk, ahol a legnagyobb az ellenállás.
Ezeken felül az aikidósok kis fegyverest is tanultak, illetve olyan hosszú botos tanrent, amely a melegben kimondotta hűsítően hatott (vagy pont nem? 🙂 )
Külön örültem, hogy néhány kardos is részt vett a táboron, testtudatosságukat fejlesztendő. Bitang jó tábor volt! Köszönöm!
