Aikiage – a támadás alaptechnikája

In Elmélet by Somogyvári Szabolcs

A lágy harcművészetekben a helyes támadás elsődleges fontosságú. Természetesen minden harci rendszerben az, de a lágy irányzatoknál könnyen előfordul, hogy a támadás átmegy sematikusba, ahogyan a dobások elszenvedése is…

Mit hívunk helyes támadásnak? A helyes támadás valójában helyes erőadás. Helyes erőadáskor a támadói erő nem erőlködésből fakad, hanem konkrétan a struktúrából, a helyesen felépített testből, testtartásból áramlik. Ezért van az, hogy harci szempontból sokszor értelmezhetetlen támadásokkal gyakorlunk. Ki az a bolond, aki az utcán uchitedorival (kereszt csuklófogással támad?) 🙂 Nyilván senki, de nem is ez a lényeg. Mindenki tud erősen támadni, de nem mindenki helyes testhasználattal erősen. Ennek megtapasztalásáról szól a sokféle, ilyen-olyan támadás.

Az aikiage speciális gyakorlat, ahol mindkét fél térdel, a támadó leszorítja a védő (dobó) két kezét, akinek azokat felemelve kell felborítania a támadót. A gyakorlat nehézségi szintjével kapcsolatban megjegyezném, hogy Sagawa sensei azt mondta, mutass nekem aikiagét, megmondom, milyen harcművész vagy…

Most térjünk vissza a helyes támadáshoz. Támadói oldalról a testet egységben használva képeseknek kell lennünk az ellenfél kezét testből leszorítani. Ha ez sikerül, az állapotot mozgás (emelés) közben is fel kell tudnunk tartanunk úgy, hogy saját struktúránk nem esik szét. A szétesés két szélsőséges irányban történhet meg: vagy feszes vállal nyomulunk előre, vagy hátraeső vállal (ún. csirkemellkassal) dőlünk bele a támadásba.

Helyes támadáskor az erőadás folyamatosan fenntartott, aminek köszönhetően a dobó fél erőlködés és saját függőleges tengelyének elhagyása nélkül tud erőt befogadni, az ellenfelet mintegy saját struktúrájáról “lefolyatni”. Ekkor valósul meg az aikiage helyes végrehajtásának lényege.